Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

gúnyján kell ezt most vallani, vallom: nem magunk s nemcsak népünk akartuk, többre készülődtünk: fél Európát megváltani. Nem sikerült: Hitler gátat vetett, és Európa könnyelműsége, felelőtlensége, egyenetlensége valósággá duzzaszthatta a germán véristenséget: Jaj, nem így vártunk feleletet! Nem hallgattál a költőidre, Európa: mos hadd kezedet! Az emberi hangot elnyelték a barbarizmus csizmaléptei, de a szlovenszkói magyar költő, a vox humana megszállottja és elkötelezettje nem úszhat az árral, őt a tegnapi fogadkozások kötik és kötelezik a mai mindennél nehezebb non possumusra: most, hogy új dühök veszett nyála marja a föld csapágyait, s kígyóvérrel, zsiványvelővel kenik az aljak vágyait: s országpelyvát sodor a bombás gázzal telt, történelmi szél, s bátorság békéről az ének igazáért minden szegénynek: az ügy bukhat, az Eszme él, most: légy a gáton férfi s jelkép, álld a sarat, a túsz te vagy, magán, de tán magad a nemzet, ember-magyar tanod ne hagyd. Embertelenség idején a magyarság sorsát, fogalmát, 44