Fábry Zoltán: A vádlott megszólal (A cseh és szlovák értelmiség címére)

A kisebbség mindenütt és mindenkor politikai sakkfigura, kompenzációs objektum. 1938-ban róla, de nélküle határoztak csakúgy, mint ahogy most határoztak rólunk nélkülünk. Tegnap politikai sakkfigura voltunk, ma - bűnbakká vedlettünk. A bűnbak szerepe - gondoljunk a zsidókra - nyilvánvaló: figyelemelterelés, bűnátruházás. Aki bűntudatra képtelen, az nem válthatja meg önmagát, az bűnbakhoz kénytelen folyamodni, és vele korrigálni a történelmet. A mi legfőbb kisebbségi erényünk - a vox humana - a magyar bűntudat eredménye volt. A sovinizmus ingoványából elértünk az emberi magatartás biztos talajára: a felelősségtudat mindenkire egyformán érvényes erkölcsi normáihoz. A kisebbséget nem bűnbakká kell avatni, hanem számadásra vonni. Felelősségre vonni azért, hogy a demokrácia kisebbségi éveiben szerzett általános emberi értékeivel más síkon, új körülmények között mint sáfárkodott. Elherdálta-e vagy megtartva, megőrizve növelte-e őket? A barbarizmus korában a humanizmus erkölcsi tőkéje egyik pillanatról a másikra elfogyhat. Soha jobb alkalom könnyelmű elvetélésére, és soha nagyobb kötelesség makacs vállalására. A hatalmi totalitás és az emberi magatartás egyenlőtlen küzdelméből kikerülő humánum lehet csak az a döntő tényező, mely a fasizmus lelkiségét megtöri. A hatalmi és faji barbarizmus korában csak a tegnapi - tizennégyes-tizennyolcas - hóhéridők Ady-jeligéje lehet a döntő mérték: „Ember az embertelenségben". Embernek megmaradni az embertelenségben: célt, nagyobbat, megtartóbbat háborús idők mértékéül nem lehet kitűzni. Hogy akartál, bírtál és tudtál embernek megmaradni a fasizmus próbatétjén, a barbarizmus szuggesztiója és terrorja alatt: Bírót, ítélőt más kérdés nem izgathat, nem foglalkoztathat. A fasizmus csehszlovákiai perében minden másnál jobban kötelez a masaryki formula: „Az igazság a humanitás matematikája." Igazság 16