Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok
Cs. Szabó László: Kárpát kebelében
Miskolcra, hogy pótolja a német s szlovák beszéd közt elkallódott magyart. A város Petőfit is megejtette: „csinos, szép, zajos, vidám, barátságos tekintetű, olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske", dicsérte az országos hírnév első, felhőtlen örömében. Huszonkét éves volt s aranyosan elbizakodott. A diákok fáklyászenével ünnepelték. Mit adhatott cserébe egy költő ezért a szeretetért? Másnap a kollégium önképzőkörében elszavalta a Szép Ilonkát. Tiszta időben a vendéglátó, rajongó Kerényivel és Tompával a Szent László-hegyre, meg a jóvizű Borkűtra rándultak; a Szent Lászlóra vivő úton volt az erdei lak, melyet költői versenytárgyul választottak: Szalmafödelét beámyékozza hűsen Susogó erdőség rezgő lombozatja, Min magát a vígan fütyülő rigófaj És a búsan búgó vadgalamb ringatja. A kollégiumban keresem az iskolaszolgát, jelekkel próbálok a díszterembejutni. Nem ért se németül, se magyarul. Petőfi szavalatában még egyszer fölgyúl a reformkor emléke, hiszen a kor egy kicsit az eperjesi kollégiumban nevelkedett. Ide járt Kossuth, Vásárhelyi, a mérnök, Henszlmann Imre, Pulszky Ferenc, Sárosy Gyula, Kazinczy Gábor, Vachott Sándor, Hunfalvy János, a földrajztudós, Kerényi Frigyes, Irányi Dániel. Ezek a diákok gyászolják meg a Horatius-fordító Székács József önképzőköri elnöklése alatt Berzsenyi halálát. Egy időben az eperjesi kerületi táblán gyakornokoskodik Trefort Ágost; barátja, egy sokat furulyázó, ideges báró, aki mellesleg táblai ülnök, itt és ebben az időben kezdi el A karthausit. Nehéz volna megmagyarázni a szolgának, hogy miféle árnyakat kergetek a sötét lépcsőházban. Az eperjesi főutca stukkós homlokzatai polgári dölyfről, sárosi bőségről, lengyel pompáról beszélnek. A fülkésen tagolt vagy urnás nyílásokkal áttört emeletes oromfalak párkányát csipkézett taréj koronázza, de mert a régiek ésszel építkeztek, a sorozatos faldísz sem pallérjáték, célja volt annak: a tűz elől szekrény módjára körülzárta az alacsony tetőket. Eperjesről egy szárnyvonal visz a „csontig lesorvadt" Bártfára. Kincseiből már békében kiforgatták az országos múzeumok; kereskedelme utolsót lehel. Bártfa betokosodott egy igénytelen, semmibe vesző szárnyvonal végállomásán, s a templomban őrzött Corpus Christi: a fájdalmas Úristen által elővezetett élettelen fiú sorsát jelképezi. Ámbár 93
