Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok
Aradi Zsolt: Vágyaim városa,Kassa
de mégis ide tartozik. S így rakosgatjuk össze a mozaikdarabokat, amelyekből csodálatos egészként alakul ki Kassa szelleme. Nem vagyok kassai. Mégis úgy jöttem ebbe a városba, mintha vágyaim városa volna. Tíz évvel ezelőtt, mikor egy havas, fagyos téli napon kiszabadultam, szabad lettem és átmehettem a magyar határon, nem ért nekem ez a szabadság semmit. Elzártak, akkor úgy mondották, hogy örökre, egy terúlettől, melyhez a szívem legjobban hozzánőtt. Ezt a területet, amely gyermekkorom és fiatalságom melengetője volt, én tettem meg második hazámnak. De mindig úgy viselkedtem vele szemben, mint ahogy a fogadott fiúnak kell, a legnagyobb szeretettel, akinek csak szívbéli joga van ehhez a családhoz, de aki az életben legjobban megpecsételhető módon meg is pecsételte fiúi érzúletét. Délnyugatról jövet a város határában már megpillantottam a hegyeket. Bent magában a városban alig látni őket, csak esténkint a hűvös, hasító levegő tudatja, hogy a Bankón már fenyveserdők állanak, s hogy ez már igazi Felvidék. Félkörben fogja körűi a hegyek karéja, és ott van mellette a Hernád, amely már tipikusan hegyvidéki folyó. Számomra minden folyó valamilyen üzenetet hoz. A Duna a nyugat úzenetét. így kapcsolja Budapestet és Magyarországot közvetlenül a Nyugathoz. A Hernádban már a vízeséseket érzem, a sziklákat, az ugráló pisztrángokat. Hegyvidék és síkság találkoznak Kassán, és mindenütt, ahol ez a találkozás megtörténik, a kultúrának egy magasabb foka fejlődik ki. Ez a kultúra Kassán gyökereiben magyar. Bármit mond a lakosság mai vagy régebbi összetétele, Kassa kultúrája és építészete, ha csak a Dómot veszem elő, már ez is elég, tipikusan magyar. A honfoglaló magyarok egészen biztosan megtelepedtek itt. S a Várhegyen volt a város is. Persze, az igazi városi kultúrát, a szóval ki nem fejezhető polgáriasságot, urbanitást, ami szorgalomban és kitartó építőerőben jelentkezik, a szászok hozták. De a város fennhatósága mindig magyar volt. Igazodott a magyar szellemhez, egészen addig, amíg minden asszimilációs kísérlet nélkúl — hiszen erre az elmúlt századok magyar politikája, nemessége nem is gondolt — tökéletesen magyarrá is vált. Éppen ez az érdekes és csodálatos Kassában, hogy körúlötte alakult ki az a szavakkal megfoghatatlan magyar szellem, amely sohasem asszimilált erőszakkal. Nem szólt bele Kassa magyar polgárainak népiségébe, csak azt fogadta el magyarnak, aki az akart lenni. Hosszú időn keresztül, így a mohácsi csatában sem vettek részt a kassai 85
