Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Móricz Zsigmond: Árvácska és ínységecske

Legnagyobb részük pedig eljár Amerikába. A megye lakossága összesen 80 000 lélek, s ebből tízezer volt a legutolsó népszámláláskor Ameriká­ban. Minden község száz, kétszáz, ötszáz lelket eresztett ki oda. Hát itt annyi a pénz az itthonié vöknél, hogy akármit csinálhatnak. S békében itt pék is szokott lenni. Minden faluban, s nála veszik a kenyeret az utóbbi időben. Ök termelnek krumplit és jószágot. Eladják a szénát és vesznek rajta kenyeret... Igen, ők is meg tudják enni a búzakenyeret, s annyiban különbek az alföldieknél, hogy a zabkabácson is meg tudnak élni. Az embernek szinte káprázik a szeme, a lelke. Mintha ötszáz évvel léptünk volna vissza, mikor Árvácska megyébe értünk: s íme a Sors egy generáció alatt akarja bekapcsolni ezt a népet az ország mai életébe. Péknél sütik a kenyeret. A nagyvárosokból kapják az új ruhát. Az asszonyok francia blúzban járnak (bármennyire is formátlanodik, mire ide ér, de nem népviselet többé), s ki hinné, azok az összes adomák, melyek az árvái ínségről fennmaradtak, csak huszonöt éves régiségek... Az élet fejlődik, titokzatos módokon, de csodálatos eredményekkel tud előre lépni, ha egyszer megindult... Ki tudja, mit hoz a jövő: mi lesz ebből az országból a háború után. 1916 64

Next

/
Thumbnails
Contents