Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

Szvatkó Pál Szlovenszkói városok Nyáron a prágai Hradzsinban kétszer is megnéztem a régi szlovenszkói művészet kiállítását. Az Ulászló-terem színes ablaküvegein szűrt fényben sejtelmesebben villogtak az aranykelyhek, a festett selymek, bronzpatinás régi faszobrok, mint másutt fénylettek volna: a gót keretben ügyesen érvényesültek a szlovenszkói városokból hozott kincsek, csodálkozó emberek járták végig az ismeretlen remekműveket, és Prága ragyogása sem tompította szépségüket. Pedig amikor a kiállításra siettem, a Hradzsin tornyai diadalmasan nyári napfényben világítottak, s ez a vár, ez a város is élmény volt. Erő és mégis mélabús omlottság van a prágai paloták vonalaiban, olyan a barokk pompájuk, mint a tizenhetedik századbarna képein megfestett vitézek szépsége: páncélba vannak öltözve, de a vért mögül kibuggyan a selyem és a bársony; a hátrahajtott sisak alól csatához szokott acélszürke szem világít elő, de a kéz, amely a buzogány! tartja, finom és ápolt, egy kényes princ keze. A barokk Habsburgok világa ez, az igaziaké, a Mátyásoké, a Rudolfoké, a Lipóté, amikor a lotaringiaiak még nem hoztak franciás könnyedséget és józan lendületet a család sötét és nehéz életébe, a barokk Habsburgok stílusa, nem a későbbi rokokó Habsburgoké, akik átköltöztek Bécsbe, Schönbrunnba, Belvederekbe, Gloriettekbe. Különösen hatott, amikor Bártfáról, Lőcséről, tapogatózó városi művészetről hallottam ott, ahol Rudolf építőmestereinek misztikus geometriája ragyogott, de — honvágyat éreztem. A régi szép városban is a városokra gondoltam, ahonnét a kiállított kincsek ideérkeztek: kelyhek, képek, faragott Madonnák, oltárok, csipkék, feszületek, a céhművészet remekei. Itt, éppen a prágai paloták között győződtem meg, hogy Szlovenszkón is van városiasság. A kiállításon ez egyszer nemcsak a szlovenszkói port éreztem, ami mindent belep, az áporodott embereket, akik között orrfintorgatva gondoltam eddig: provine, provine. Szlovenszkón vannak városok. Nem nőttek nagyra, de megmaradtak abban a formában, amilyenek heroikus korszakaikban voltak évszázadok előtt, amikor az urbanitást még nem ette meg a metropolis s a mai elektro-dinamo-mágikus város. Ősformában érzek urbanitást, 5