Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok
Kosztolányi Dezső: Tátraszéplaki levél
megfordulnak, látják ezt, s a saját nyelvükön gondolják: „Meleg", „Hideg". Ez az igazi világnyelv. Valamennyien Guhr Mihály doktort keresik, ezt a szenvedélyes orvost, ezt a született gyógyítót, akit minden betegség személyes ellenségének lehetne nevezni. Én állítólag egészségesen jöttem föl, de azért már több betegségemből kigyógyultam. Kigyógyultam mindenekelőtt abból az előítéletből, melyet munkának hívnak. Nem sietek többé. Várok, megálltam. A zsebórám is megállt, mindjárt az első éjszakán, s azóta nem húzom föl többé. Apróságokkal bíbelődöm. Egy csöngetés korszakot jelent életemben. Szemhatárom összezsugorodott. A világ egyik vége a Sárga Fal és a Felka-patak, a másik vége lenn a kávéház. Csak itt érzem, milyen szó szerinti megdöbbentő igazság az, amit Thomas Mann ír A varázs hegyben az idő múlásáról. A levegő teszi-e, vagy a szanatóriumok családias környezete, vagy a tétlenség kötelessége, mely függetlenít bennünket attól a másik, régóta belénk edzett kötelességtől, a hajsza türelmetlenségétől és a loholás lázától, nem tudom, de annyi bizonyos, hogy itt az órák. napok álomszerüen egymásba folynak, s megértem azokat, akik holmi halvány megvetéssel tekintenek a síkföldi törtetőkre, és már fölépülve, egészségesen is itt rekednek, itt felejtkeznek, nem is sejtve, hogy hat hét múlt-e el azóta, hogy „fölérkeztek", vagy hat esztendő. Nappal az erdőben járkálok, lesem az őzeket, s ismerkedem az öt emelet magasságú fenyőkkel, melyeket többnyire csak karácsonyfa alakban láttam, megtörpúlve és elcsenevészedve. Este kalappal fogom a szentjánosbogarakat, s villamos zseblámpául használom. Olyasmiről beszélgetek, amire eddig alig gondoltam, a celluloid gyártásáról. Amerika őslakóiról, s Egerváry, a jeles matematikus és hegymászó, végre pár mondattal elmagyarázta Einstein elméletét is, úgyhogy végre egészen megértettem. Azt hiszem, ez az üdülés igazi értelme. Csak az frissülhet föl, aki időnként szívvel-lélekkel műkedvelő mer lenni. Én most természettudománnyal foglalkozom. Egerváry barátom viszont regényeket olvas. Kigyógyultam aztán még egy súlyos nyavalyámból, egy beteges gyűlöletemből. Bevallom, annakelőtte utáltam a hegyeket. Az emberiség két részre szakad: az egyik a vizet szereti, a másik a hegyeket. Én, mint alföldi, az előbbi csoportba tartoztam. Számomra már egy vakondtúrás is megmászhatatlan orom volt. Nem értettem a hegyeket, melyek nem mozdulnak, csak hallgatnak, nem értettem ezeket az örökké-állókat, ezeket az örökké-némákat, az ő csöndes és kopár szürkeségüket. A vizet imádtam, mert mellette növekedtem, az örökkémozgót, az örökké-beszédest, a víz lármás kékségét. Lassanként 28
