Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Peéry Rezső: Hétvége, magyar elődöknél

Bocskai-stílusú portréktól a reformkori polgári arcképekig mintha egyöntetűek lennének ebben. Tán a jellemet, állhatatosságot, műveltséget, akaratot kímélte itt a szerencse, mely annyiszor terelte a hadak útját e völgyből a boldogtalanabb tájak felé. Nem, nem álomkép ez, mély és megfejthetetlen valóság. * A felnyíló ablaktáblák mögött a vasrácsozat s a széleit benövő vadszőlő mögül óriási hársak, kopaszodó platánok sárguló és rozsdafoltos lombját ingatja a hűvös reggeli szél, öreg fenyők teteje mozdul a szőlővel befutott barokk színek és melléképületek felett, csereg az avar, ludak rikoltanak, tülökhang és jószágbőgés hallik a reggeli órákban. Vörös virágok néznek be az ablakon, kerekes kút lármáz, kavics csikordul, az élet sok-sok ismeretlen falusi zörejjel ébred odakint. Eddig keveset gondoltam rá, hogy így éltek itt népúkkel, jobbágyaikkal együtt, a fák és a csillagok, a közös nyarak, tavaszok és őszök légkörében, az állhatatosságnak azzal az erejével, melyet talán az ég és a föld közelsége ad és adott azoknak, akik itt az évszázadokat építették és megőrizték. A háromszáz éves folyamatosság a városban, a mélység és magasság társadalmi változatát járja meg egy-egy családon belül. Itt maradt minden egy szinten, a föld, a fák, a folyó, az állatok szelíd szomszédságában. Bécs, Buda, Kolozsvár és az európai városok kultúráját őrizte meg ezekben a komor arcú nemesurakban ez a pusztai friss levegő. A család, melynek vendége vagyok, a vegetáció természetes erejével magyar. Felső rétegét jelentette annak a középnemességnek, melyet annyi joggal neveznek a magyar harmadik rendnek. E percben látom szégyenkezve, mily keveset tudok róluk. Talán ösztönszerűen és bölcs megérzéssel keresték a magányt, ahol e rend nemes és nagy európai kultúráját megőrizhette. Autonóm életet építettek ki a tömör falakon belúl, melyeknek itt még bástyáit is látni. Konok és időálló módon tudtak rejtélyes művészettel védeni és megtartani egy önmagába húzódó szellemet és formát, mely most erejét nemzedékekre sugároztatja. Hogy milyen sajátos és elzárkózó volt ez a szellem és forma, azt tanultuk, milyen magasrendűen európai, milyen urbánus, milyen egyöntetű és nemesen mértékadó, azt csak itt tudja meg az ember. * Az étkezőszobában, melynek finom élű boltívei a reggeli derűben nyugodtan és biztosan simulnak a mennyezet lapos rózsáiba, akár egy zárt emberi világ égboltja, friss virágcsokor virít a fejedelem képe alatt. Bercsényi és más urak társaságában ama trencséni útközét után, 1708. augusztus 3-án, az erdőkön át futva Heister csapatait, itt pihent 24