Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok
Filep Tamás Gusztáv: Utószó
A szellemtörténet igazi értelme szerint az emberi szellem egyetlen valódi megnyilvánulási tere a történelem. Amint azt Joó Tibor, a történetfilozófus írta: „... az ember szelleme lényének ama vonása, hogy bizonyos eszmék rejlenek benne, melyek nem anyagi dolgokra irányulnak, sőt inkább az anyagi szükségletek és testi ösztönök fölé emelkednek, s akaratát mégis képesek irányítani. Mindössze ez a szellem. De ez ösztökéli az embert arra, hogy a nyers természetet a szellemébe rótt értékek, mintaképek szerint átalakítsa, megnemesítse, s e leküzdhetetlen vágy és a belőle fakadó szakadatlan tevékenység az emberi élet. És az új gondolkodó előtt megvilágosodott, hogy a történet semmi egyéb, mint ennek a tevékenységnek a története; a történet a szellem története, azaz olyan emberi cselekedetek sorozata, amelyeket értéktörekvések irányítanak, vagy legalábbis — akár ha negatív módon, mint értéktagadás — vonatkozásban állanak velük." Ez az egyik magyarázat arra a kérdésre, hogy miért nem fölösleges egy-egy régió polgárainak megismerkedniük szülőtájuk történetével: az, ami rekonstruálható, közvetlen őseik (nem pusztán vér szerinti fölmenőik) értéktörekvéseit világítja meg. A másik, s ez már konkrétabb: a régi Felföld múltjának megismerése kapocs lehet az ott élő nemzetek között, s ami nem kevésbé fontos: a több száz kilométer hosszú sávon élő szlovákiai magyarok között. (Sok jel mutat arra, hogy ismét hasonló helyzetben vagyunk, mint amilyenről a két világháború között például Gömöry János panaszkodott: az ország keleti és nyugati szélén élőknek sokszor csak sejtéseik vannak egymás magatartásformáiról, múltjáról, s talán a jelenéről is.) Nem ennek az utószónak a feladata sem a két világháború közötti, kérdéskörünket érintő könyvek tipologizálása, sem a címek fölsorolása. Ki szeretnénk azonban emelni néhány típust, amelynek darabjait ma is haszonnal lehetne forgatni. Elsőként a történeti, helytörténeti, művelődéstörténeti munkák említendők. Példának okáért: Balázs Mihály: Krasznahorka várának története és kalauza, Ethey Gyula: Alsószelezsény története, Vágújhely története és a szomszédos várak, illetve Vágvölgyi krónika és A Zoborvidék múltjából, Follajtár Ernő: A zobori bencés apátság története, Gömöiy János: Az eperjesi evangélikus kollégium rövid története, Haiczl Kálmán: Érsekújvár múltjából, Léva története aXVI. század végéig, Léva története a XVII. században, Kemény Lajos: A pozsonyi vár és várálja, Tichy Kálmán: Phileciumtól Pelsőcig, illetve Wiek Béla másfél tucatnyi kisebb-nagyobb könyve, füzete Kassa műemlékeiről. S Kárpátaljáról is meg kell említenünk egy példaszerű történeti munkát, Sas Andor Szabadalmas Munkács város levéltára 1376—1850 című monográfiáját 204
