Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szalatnai Rezső: Pozsony

hűséget, de a kövek, Pozsony kövei, a lélekcserélő órán csak a régi lelküket cserélték vissza. A változás kissé a természetes helyére sodorta, habár voltak részeg, aggodalommal teli órák, amikor úgy tűnt fel, a sodrás túlmegy az ezeréves dunai törvényen. Akkor láttuk, hogy a város, ekkora múlt s ekkora hagyományok, milyen kitűnő őrzők. Az ember olyan hitvány lehet, hogy a Mihály-kapuban őrt álló angyalok is elsápadnak a hitványságon, de váratlanul egy zugból fölkél egy kis férfi, vagy egy magányos asszony, egy szegény asszony, akit egyetlen vasárnap délután sem láttál sétálni, szóval kilép az ismeretlen pozsonyi, és rád néz. Tekintete olyan tiszta és sugárzó, mint az emlék. S attól a pillanattól fogva pontosan úgy érzed, hogy a kidőlt strázsa helyére új őrző állott, aki nem zsoldért, hanem ihletből vigyáz városodra, mert szereti és félti édes kincsét. A nemzet története a városokban tükröződik, mint a csillagok a folyó tükrében. Ez a város, kincses Pozsony, ilyen tükrünk. Csak rá kell nézni, azonnal szól, mint a mesebéli. Mindent megmond, mert mindent látott és mindenre emlékszik. Látta Balassi Bálintot, amikor itt verset írt a bécsi Zsuzsannáról. Látta Pázmány Pétert, amikor szószékre lépett, s dörgött meggyőző szóval az eretnek oldal felé. S látta Alvinczi Pétert, ki visszadörgött a pápistáknak. Látta Bónis Ferencet, amikor kivégzése előtt rendbe szedte a XVII. század magyarjának keserű siralmait. Látta Csokonait és Petőfit, Kisfaludyt és Jókait, Tompát és Madáchot. Látta a sápadt, révedező szemű Reviczky Gyulát, a két romantikus kuruc költőt: Thalyt és Endrődi Sándort, a szomorú Juhász Gyulát s a meghasonlott teológusdiákot, Gyóni Gézát. Ők fontak glóriát Pozsony fölé, a magyar vers glóriáját, mely a tornyok felett ragyog, minden ború közben is. Járj az utcákon, nézz jobbra és balra, hallani fogod a visszhangot. Nyisd ki a termeket, nézz be az ajtón, mindenki itt van. 1825-ben Széchenyi István itt állott fel a Magyar Tudományos Akadémia tervével az országgyűlésen. Kossuthot hallották e falak, és Kölcseyt és Wesselényit és Deákot. Királyok magyar esküjét, Liszt muzsikáját hallották, és Zichy Gézáét természetesen, aki soká elnöke volt aToldy Körnek. Fadrusz itt emelte fel a vésőt szikrázó szemekkel, Mátyás itt egyetemet csinált. Kun László a dürnkruti csata emlékére építtette a ferenc.iek templomát, melyben századok óta csak magyarul prédikáltak, mint tudni való. Dombokon és síkságon fekszik ez a város, mint aki kipróbálja a földrajzi lét minden lehetőségét. A Zergehegyről fenyők, a malomligeti útról csallóközi ízű akácok figyelmeztetnek szelíden a pozsonyi egységre. Királyok és szabadsághősök rendelkeztek benne, Bethlen és előtte Bocskai. Aztán Rákóczi, aztán Mária Terézia 19