Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Cs. Szabó László: Szlovenszkói őrség

ellenségesen halhatnak meg: amazok tele rettegéssel, ezek lekicsinyléssel, a fiúk csodálatosképpen mégis megőrzik a kincset. Amit belőle az apák osztályvédelemre használtak fel, később magától leválik, be sem váija a történelem ítéletét. Maga a csorbíthatatlan szellemi hagyomány ellenben sohasem kerül ítélőszék elé, a fiatalok hozzászegődhetnek anélkül, hogy apáik vétkét magukra vennék. Mikor első szlovenszkói utam nyomán kiszakadt belőlem a Kárpát kebelében, olyan természetes törvényszerűséggel fordultam a magyar múlthoz, mint a gótikus szentély napkeletnek. Utólag sokat töprengtem azon, hogy kár volt annyira hallgatni a mindennapi életről. Hátha félreértenek, hátha a szlovenszkói ifjúság azt hiszi, hogy a fél-nemes, fél-honorácior apák múltra merengő mélabúját akarom kiszolgálni, vagy éppenséggel a vérig sértett magyar úrhatnámságot hordozom meg még egyszer a Kárpátok alatt? Tíz év előtt valószínűleg ezt hitték volna. Akkor még az apák kisebbségi taktikája eltakarta előlük a valódi hagyományt, s aki a múltról tudomást vett: ősi bűnöket védett. Keserves út kanyargott velük olyan magasra, ahonnan immár az apák tettei fölött az érdektelen, örök múltra láthatnak. Azt pedig sem kisajátítani, sem elfelejteni nem lehet. Az a hagyaték, amit a szlovenszkói utas „Kárpát kebelében" talált, csak annyira köt, mint a klíma. De annyira leküzdhetetlen is. A fiatalság keze szabad: társadalmi lelkiismerete szerint tehet, a hagyomány nem áll felemelt tőrrel háta mögött. Ha tetszik, önerejéből rátérhet arra a demokratikus, népi kisebbségpolitikára, amit egyikük az odavaló gazdákról érsekújvári utópiának nevezett. Most már nyugodtan állok eléjük, mondván: Az a múlt, amit láttam s szerettem odafenn, nem is múlt, de örökkévalóság. Túléli a kiváltságokat, osztályönzést, gyűlöletet, végül az anyanyelvet is. Natio voltunk, azaz lélek, s ezt a lelket láttam röpködni fölöttetek új kitöltetésre készen. Most pedig induljatok el a kétoldalt sziszegő világnézetek közt, mint az okos legényke, aki tudja, hogy kővé mered, ha egyszer akár jobbra, akár balra, a gonosz szobrokra néz. 1937 196