Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok
Cs. Szabó László: Szlovenszkói őrség
igazat, akik baljóslatukkal a történelmi ítélet előtt futottak; mivel apáik tetteiben csupa társadalmi bűnt és mulasztást láttak, azokra hallgattak, akik e mulasztásokat már az összeomlás előtt számon kérték. Ady, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Kassák Lajos vádjai visszahulltak az apákra, akik a megvádolt társadalomszemlélethez egyre kirívóbb féltékenységgel ragaszkodtak. Ezen a fiatalkori első válaszúton magyarságtudatukat teljesen kitölti a határon túli (vagyis magyarországi) parasztság és népdemokrácia problémája, az első Nyugat-nemzedék fogalmazása szerint. Annyiban tartoznak a magyarsághoz, amennyiben e magyar írókhoz tartoznak; a helyi magyar hagyományt ellenben kicsinyes osztályérdekekkel azonosítják. Apáik dolga! Aztán Babits és fiatal köre — a második Nyugat-nemzedék — kivezeti tekintetüket Európába. Végül a cseh egyetemi tanárok fölfedik előttük Közép-Európát, prágai, huszita szemmel. A Magyarországból, Európából, Prágából besugárzó hármas hatás csakhamar túlcsordul; a tanulékony nemzedék gazdátlanul hányódik a romantikus-forradalmi parasztszemlélet, közép-európai hivatásérzése s az irodalmi vezérszólammá dagadt egyetemes kulturáltság közt. Benn zavar, kívül gyűlölködő apák. Jelesen akar felelni, s lassan ráeszmél, hogy mindenre legalább három válasz van. Azaz van egy negyedik is, a leghatározottabb. Az apák csigapolitikájánál jobb a forradalmi olvasmány, de az ambivalens forradalmi olvasmánynál is jobb a szókimondó világnézet. Már tudják, hogy az apák fölött elhangzott ítélet csak egy második, még keményebb ítélet előzménye, tehát eléje sietnek. Moszkvához fordulnak válaszért, világnézetért. Csakhogy a szigorú marxi gondolkodásmód nem tűr könnyen hevúlőket, s még kevésbé menekülteket. Márpedig a szlovenszkói tanítványok nagy része éppen első hevében menekült hozzá. „Pillanatnyi feladatainkat a világforradalomra való hivatkozással egy távolabbi időpontra tolta ki" — vallja Kovács Endre, pozsonyi író. „Egész kicsi azoknak a száma, akik megmaradtak a szlovenszkói magyar élet reális mérlegelésénél, s fölismeréseiken túljutva, vállalni merték a masaryki drobná práčat, az aprómunkát." Nyilvánvaló, hogy a menkült, aki inkább feladatok elől, mint Jeladatokért tér meg a marxizmushoz, méltatlan ehhez az arisztokratikusán zárkózott tanhoz. Fegyelmezett gondolkodást bárkinek szívesen ad, megelégedést, belső békét csak a szent elfogultaknak. A nemzedék a moszkvai kitérő után tehát újabb válaszúthoz ér. Már leváltak róla a szent elfogultak; megritkult fegyvertársait, 194
