Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Kassák Lajos: Érsekújvár

a hamarosan hírhedtté vált rebellisek, de tény, ha ilyen kezdetleges képzettséggel is, de ők rakták le annak a felvidéki munkásmozgalomnak alapköveit, amelynek ma számtalan tagja és intézményes oktató szerve van. Anyám még csak a földművelés, halászat és vadászat köréből (ezek voltak a tömegek foglalkozása) tud legendákat mesélni, én láttam, hogy szinte máról holnapra hogyan születtek meg a téglagyárak, a dohánygyárak, a bőrgyár, és inaskoromban indította meg üzemét vagy félszáz szakmunkással az első mezőgazdasági gépgyár. A munkásság soraiból eddig csak a vasutasok emelkedtek fel a normálisnak látszó életszínvonalig, s azontúl a gyári munkásság is hozzájutott megbecsüléséhez és jobb napi eledeléhez. Megnyitotta üzemét az első gépgyár, s ha egyelőre máshol van is, az uradalmi földeken megjelent a szántó-, aratóés cséplőgép. A köznép előtt amilyen irigylésre méltó kasztnak számítottak a kék ruhás, micisapkás vasutasok, ugyanolyan kiváltságos lényekké lettek a gyári tímárok és a mezőgazdaság környékén a speciális kovácsok, lakatosok és gépészek. Persze, mindez még kezdetleges ipari fok és nagyon is hiányos szociális állapot volt, de volt benne figyelemre méltó kezdeményezés és serkentő példamutatás a jövőre. Ugyancsak ebben az időben épült fel hatalmas tömbben a közkórház, és több számottevő orvosa és gyógyszertára volt a városnak. Ha nem jön közbe a világháború, és nem nyomorítja meg az életfejlődés lehetőségeit általában, akkor sok mindennel együtt bizonyára Érsekújvár is sokkal nagyobb és gazdagabb volna, mint amilyen ma. De így is él, és magában hordja a teljesebb kibontakozás csíráit. Tavaly ősszel láttam utoljára. A magyar szocialista munkások meghívására előadókörúton voltam Csehszlovákiában, és tizenkét állomásom közül az egyik Érsekújvár volt. Sok régi ismerősömmel találkoztam, és az előadásom hallgatói úgy hallgattak meg, mint közülük valót. Hiszen nemcsak a munkások ismertek ezen a tájon, a mai tanári kar egy része ugyanúgy iskolatársam volt, mint Holota városbíró és Turcsányi szenátor. Örültem a viszontlátásnak, de nem kevésbé örültem annak a vasárnap délelőtti képnek, amely az Arany Oroszlán szálloda ablakából tekintve elém terült. Vasárnap délelőtti vásár folyt a piacon, nyüzsögtek a fekete ruhás parasztférfiak és a színesen öltözött leányok, a járdán a polgári fiatalság korzózott, s a tér közepén egyenes sorokban állongtak pirospaprikás és feketeborsos zsákjaik mellett a kofák, s valamivel előttük parasztasszonyok, két előre nyújtott kezükben lapos, fehér tálat tartva, s a tálon fagyott zsírban pirosra sült liba díszelgett a napfényben. 180