Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

hanem a gazdasági kényszer is elősegítette e gátomlást, s tény, hogy városainkban nem élnek már exkluzív kasztok egymás mellett, hanem az urbánus lét testvériesebb színt kapott. Ami történik, már-már hasonlít a svájci városiasságra, a kispolgári urbanizmusra, az igénytelen, de az áldozni tudó szorgalmas városlakók kiegyensúlyozott egymás mellett élésére. Az eljött szegénység és összébb szorulás természetszerűleg egyszerűbb és joviálisabb polgári, sőt nyárspolgári formához vezette a szlovenszkóit — a finomságok tűnnek, az előkelőségek apadnak, az érdeklődési kör és az életmód megváltozik. A társadalmi szokások, a színházi és az intellektuális felfogások leegyszerűsödnek, mondjuk így: a kisvárosi kávéházban a pezsgő helyét elfoglalta a sör. A nagy családi zsűrok helyét átvette a kis vidéki kirándulás, a vándorlás. A színházi pletyka helyett az emberek sport, rádió, autó iránt érdeklődnek. Kevesebb a virágcsokor, több az egyesület és az előadás. A kényszer sokszor erős védelmi állásba merevíti a városi társadalmat: szívósan védekezik, segíti egymást, gyűjt, és gyakorlatilag is vallja az „egyesült erő" elvét. Kevesebb a pénz, de kevesebb az adósság — városaink valahogy a középkori városiasság keletkező formáját élik, azt a formát, amikor a város tényleg egység volt még és a bástyák mögött összefogott a külső veszedelmek ellen, s amikor a polgár még lelkes erővel összevonta tehetségét városa fejlesztésére, és nem vágyódott el, mert lehetetlen volt elvágyódnia — s szülőhelye mikrokozmosz lett, ahol egész élete lejátszódott. A szlovenszkói város visszatért az önmagáért és az önmagában élő városiasság régi stílusához — megteheti: a rádió, az autó, az űjság, a kereskedelem és a technika elhozza a világias életnek azt a malasztját, amelyhez hajdan csak hosszú vágyódással és zarándokútakkal juthatott el. 1938 17