Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Vájlok Sándor: Mátyusföld

szintén pompásan érvényesül paraszti agyuk. A kofaságban, a közvetítő kereskedelemben nemcsak hogy felveszik a versenyt az üzleti érzékű zsidósággal, hanem nemegyszer el is hagyják őket. A szövetkezeti élet fellendülése ide vezethető vissza. Sokat forog a világban, a szülőföldhöz és annak hagyományaihoz, szokásaihoz nem kötik erős szálak. A városból hazaviszi az igényességet. Tisztán öltözködik, ha épít, szép nagy városi ablakot tesz a házára. A földes szobatalaj helyébe deszkapadlót tesz. Ezzel nemcsak a polgárság költözik be hozzá, hanem elsősorban az egészség. A régi kis ablakok, miket télen azért nem nyitottak ki, mert kimegy a meleg, nyáron pedig azért, mert bejön a légy, kiveszőben vannak. Csak a tanyákon látható még itt-ott a régi házakon, az újabbakon sehol sem. Ez a józanság nemcsak gazdasági életében nyilvánul meg, hanem a társadalmiban és szellemiben is. Régi romantika nem mondható róla, mert sohasem volt romantikus, a mesemondás helyett inkább az újságok után érdeklődött, és azokat olvasta nagy dünnyögéssel. A népviselet már a kilencszázas években nyűgös volt neki és drága. Jobbnak, praktikusabbnak és szebbnek tartotta a városi ruházatot meg a tömegárut. A régi, simanadrágú és ezüstgombos népviselet utolsó maradványát, a csizmát két-három éve vetette le a Bata-bakancsok jóvoltából. Kulturális élete is inkább az öntudatos tevékenységben mutat fel eredményt, mint a népköltészetben. A kulturális önművelésre a falvak legalább 60%-ban kultúrházat építettek, vagy olyan épületet emeltek, ahol a kultúra is hajlékot kap. A deáki kultúrház 100 ezer korona költséggel épült, és sok ingyenmunkával. Ez az épület a városi magyarság igényeit is kielégítené. A népművelő előadások tartása mindenfelé kötelező a közvélemény nyomása folytán. Mátyusföld egy községe sincs népnevelő egyesület nélkül. Színpadi kultúrája fejlett; elég a zsigárdi gyerekekre hivatkozni. Könyvolvasását a köv. átlagadatokkal lehet bemutatni. Az egyik 3 000 lakosú faluban 1933-ban 442 kötetes könyvtár volt. Az olvasók száma elérte a 800-at, akik 1580 könyvet kölcsönöztek ki. A következő évben, 1934-ben már 1 400 olvasó volt, 1935-ben pedig 1 800. Ezekből az adatokból következtetve mondhatjuk, hogy átlagban minden harmadik ember könyvolvasó. Műveltségére mutat, hogy a babonát bizonyos felvilágosodottsággal kezeli. Bornemisza Péter még tudott feljegyezni mátyusföldi babonákat, bűbájokat és bűbájosokat, akik síppal, dobbal és nádi hegedűvel gyógyítottak. „Hogy mikor meg akarsz házasodni — írja —, borsot hajigálj égő kemencébe, arra, akit szeretsz és elveszen etc. Ha más ember leányát, fiát hozzád akarod szoktatni, békát tégy egy fazékba hangyás 158