Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Erdélyi Pál: Jókai útja

romantikája ül a táj és emberei fölött. Rendes szokása szerint nagyít és szájról szájra adva — bővül, ismert dolgokat új színbe játszik át, vagy szokatlannal kapcsol. A fantázia ilyen helyeken amúgy is élénk, s könnyen kap szárnyra. A magányt be kell népesíteni eseményekkel és azok hőseivel, beszőni álmokkal és sejtelmekkel, megvédeni erővel és okossággal. Az itt élő szemlélete kimeríthetetlenül gazdag, a fény és hang játéka s a magasságos ég csillagainak rezgő fénye, az időjárás szeszélye, a természet képeinek változatossága ezer meg ezer színnel, fénnyel, alakkal és jelenséggel látja el. A lélekben mindez visszaverődik, és a hangulatok pazar változásával jár. Mindez ma már a múlté.* Az Aranykert és tündérei a mese világába menekültek, a tájék megváltozott. Az árvédelmi és belvizek rendezési munkája nyomán a kék szín helyét a zöld foglalta el, a mocsaras táj növényvilága elszegényedett, állatvilága megfogyatkozott. A hód, teknősbéka, pelikán s a farkas kiszorult innen, az erdőket kivágták, az élet nehezebbé vált, s a romantika visszahúzódott. Ma már Komárom körül csak két folt emlékeztet a régi Csallóközre, a nagy Duna mentén a Csilizköz, de már az is megszelídült, s a Vág és Nyitra között Kingyes, Feszty Árpád búvó és pihenő tanyája. E foltokon még ma is élnek amaz erős szemű, erős lelkű, tisztán látó és élesen megfigyelő vízi emberek utódai, kiket a természet szeszélye, a klíma sajátos jellege, az életmód különlegessége sem tud kihozni sodrukból, de akik már mégsem olyanok, mint amilyenek voltak Jókai gyermekkorában a vadvizek közt élő és természetfölöttinek, az átlagos embert jóval meghaladni látszó, üstökös, befont hajú, fésűt viselő, romantikus alakok. Ilyen város és ilyen vidék vette körül a gyermek Jókait. A történelem és a természet különös hangulata, színe, romantikája, a múlt misztikuma s a jelen derűs ragyogása. Árnyék és fény mindenütt, emlék és hagyomány mindenen, históriai avultság és természeti patina életen, intézményeken, embereken. A különleges és bizarr, az érdekes és festői, a típusban elvesző s a természet ölén fölmagasodó egyén élete, világa. Teljes fény és félhomály alatt vergődő város, természet és emberek — lehet-e alkalmasabb környezet egy leendő regényíróra? 1939 * Jókai kései sóhaja idekívánkozik: „Romemléke harci időknek! Elpusztult, kiszenvedett város!... Hajh, nem ilyen voltál te hajdan!... Az idő fut, egymásután vesznek a múlt napok s velők a múlt dicsőség. Elmúlt a jó kedv, a hír ragyogványa, a tündöklő álmok. (Komárom.) Vajon hogyan siratná el városát ma? (1925) 152