Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Erdélyi Pál: Jókai útja

csizmadia az ő szemében, még ha nem is az, de az lehetne, mert olyan, mint a mészáros, a szabó, a csizmadia (típusa). Ahogyan ő az őt környező életet nagy vonásaiban, embereit típusaiban ismeri meg és fogja föl, maga is komáromi ember, tehát típus akar maradni, s marad is, akármerre megy. Pedig sokfelé jár, mert életmódja úgy követeli. Ez a típus kiszállott Komáromból embereiben; hajósaiban, akik őszi vásárokra egész sereg dereglyével úsztak le, híres cserépedényeikkel és a negyedi még híresebb káposztával, halászaiban, akik a vizát Bécsbe szállították; fuvarosaiban, hajóvontatóiban, akik Belgrádig is lejártak; ácsaiban, akiket Londonba is kivittek. Ezek és más foglalkozások régi és folyton gyarapodó hagyományok alapján fejlődtek, és mintegy történeti patinával borították be, hogy annál is inkább kiemeljék a típust. A város őslakói és polgárai mellett a nemesség még történetibb patinájú, még jobban kidolgozott típus. Salva guardiája mintegy kúlső jele a százados kiváltságnak, mely ugyan messziről nézve elriaszt, de a valóságban nem olyan exkluzív. Komáromban nemes polgárok is éltek, vagy polgárnemesek. A Jókaiak is közéjük tartoztak, s időnkint mások is nyertek ilyen polgárjogot. Ezek tagjai mintegy átolvadtak az úgynevezett kaputos osztályba, s áthidalták a nemességet és a polgárságot elválasztó vonalat. Ezek a tongeberek, tanult és művelt emberek, kiket megint szellemi színvonaluk emel közösségbe, noha egyik polgár, a másik nemes, s van közöttük póri eredetű, idegen fajtájú is, pap, katona, vállalkozó, orvos és tőzsér. Van, aki nemességet szerez, van, aki vagyont, van, aki hírnevet. A komáromi ember rendesen munkás, komoly háza, családi élete harmonikus, szívesen jár társaságba, becsüli, akit megismert, de hamar nyelvére vesz olyant, aki megérdemli. Szívesen gúnyolódik, van érzéke a humor iránt, türelmes, céhére, utcájára, házára büszke és féltékeny. Társaságos élete csupa szín, derű és zamat. Farsang és bál, installáció és restauráció (tisztújítás), szánkázás és kocsikázás, családi ünnepek, újkenyér, újbor ünnepe, országos ünnepek, színház és szüret — mindez tarkán és vidáman, színesen és gazdagon pereg le a város utcáin és falai között. Konzervatív társadalom ez, de nem maradi. Ez jellemzi a város okosságát, tehát politikáját és művelődési törekvéseit. Van még egy hagyománya a múltból: a vár, az idegen helyőrség és osztrák generálisai. Jókai gyermekkorában ez még teljesen a régi vágányon haladt. A folytonos súrlódások ugyan kevesbültek és enyhültek, de azért a magyar város és az átkaroló várművek és zsoldoshadsereg ellentéte sohasem simult el, még a legújabb korban is ráfeküdt a 150