Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

Ha elhagyjuk a szlovenszkói városok felső és középső skáláját, a Bécs és az európai nyárspolgáriasság hatásában élő nyugat-szlovenszkói csoportot, az önálló Vág-völgyi szlovák nemzeti városokat, a német emlékekkel éledő szepességi várost, a bányavárosokat, a lengyel hatású helyeket, a kassai vidék kurucos és lelkes magyar polgári önállóságát, az igazi „felvidéki" magyar városokat, és észrevettük a ruszinszkói levantei várostípust is, a rajz további folyamán délnek kanyarodhatunk, és Kárpátaljától nyugatnak menve visszafelé, szólhatunk a délszlovenszkói magyar városok formájáról is. Tulajdonképpen egy új felosztási módot kockáztathatnánk: az északi és a déli szlovenszkói város különválasztását. Az északiakban erős a hegységi jelleg, zártak, kifejlődöttek, az urbanizmus törvényei szerint alakultak, a déliek sokban emlékeztetnek az alföldi magyar várostípusra, néha falvakból alakultak, és a német eredetű ipari lakosság helyett mezőgazda réteg teremtette meg őket, s csak később kapcsolódott hozzájuk a gyár, mint például Losoncon. A kárpátaljai Beregszász már ilyen alföldi város. Nyugatabbra a Gömör-vidéki helyek kivételt alkotnak, mert a dzsentrijelleg erősebb bennük, mint a paraszti, de a dzsentri is a föld stílusát hozza, csak másfélét. Ismét nyugatabbra Losonc, Léva, Érsekújvár, Komárom, Ipolyság és sok kisebb település erősen alföldi vonást mutat, ha Komáromban és Léván az ősi polgári kaszt városiasabb jelleget is ad a községnek, mint más dél-szlovenszkói helyeken. De az észak—déli elosztás nem éppen meggyőző, s csak annyi tény belőle, hogy északon erősebb a szláv—német stílus, a hegyi jelleg, az ősiesség és a zártság, az emberek szeretnek begubóckodni és féltőén őrizni formáikat, lokálpatriotizmusuk nagy — délen viszont nyíltabbak, alföldiesebbek, magyarabbak, fiatalabbak és sárosabbak a városok, gyorsabb iramú fejlődésen estek át, és agrár eredetük letagadhatatlan. Tetszetősebb a nyugat—keleti felosztás az észak—délinél, mint ahogy elvitathatatlan, hogy Nyugat-Szlovenszkó és Kelet-Szlovenszkó embertípusa között észrevehető különbség létezik, akármilyen nyelven beszél is az ország nyugati vagy keleti lakója, akár hegyi, akár alföldi ember, akár agrár, akár iparos. A cezúrát a két típus között a Szepesség, és egyáltalán, a megmaradt német telepek alkotják. Az elválasztó vonal Késmárktól, Igló felől indul ki, végighúzódik a szász völgyeken, nyugatra kanyarodik, s a bányavárosokon, Besztercebányán, Körmöcbányán, Selmecbányán át fut délre, s ott ér a magyar határra, ahol vele együtt a szlovákság is lenyúlik és egy szűk „Közép-Szlovenszkó" keletkezik. A nyugat-szlovenszkói ember általában polgáribb, mint a kelet-szlovenszkói, Bécs és a hajdani osztrák uralom inkább érezhető 13