Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Schöpflin Aladár: A Felvidék a magyar irodalomban

tisztázására ő tette az első kísérletet, s nézetei fontos pontokon ma is érvényben vannak. Úgy kell őt elképzelnünk kassai életében, hogy művelt társaságokban, hivatalos dolgai végeztével irodalmi kérdésekről, új könyvekről folytat művelt tónusú beszélgetéseket, s fennmaradó idejében német és magyar könyveket olvas és a magyar irodalom kérdésein gondolkozik. Kassa levegőjéből indult ki az új magyar irodalom. Ezt sohasem feledhetjük el. * Kazinczy munkája egy neme volt a vérátömlesztésnek a magyar szellem szervezetébe. Idő kell, amíg a beleömlesztett vért a test végképp magához hasonítja. Arany János, mint maga megírta, fiatal korában idegenkedve olvasta a Kazinczy nyomdokaiban járó írók műveit. Alföldi magyar érzése nem találta őket eléggé magyarnak. Ebben a vallomásban meg van állapítva a különbség az ősi rögön élő néphez testi közelségben levő, a maga magyarságát minden idegenségtől megóvott alföldi magyar, és a néptől szellemileg eltávolodott, idegen nyelvű környezet hatása alatt fejlődött felvidéki magyar szellemisége között. Az egyiknek életformája falusi, mezőgazdasági jellegű, a másiké városias, polgári életforma. Ebből a különbségből táplálkozott a Kazinczy elleni debreceni és dunántúli polémia is. Másképp élte át egyik is, a másik is a magyarság eszméjét. Ezen túl pedig megmutatkozott a magyarság két felének, az alföldinek és a felvidékinek temperamentumkülönbsége . A test azonban életerős volt. A beleömlesztett vért hamar felszívta magába, s eredeti lénye nem idegenedett el, csak gazdagabb lett. Irodalmunk három egymás után következő nemzedékén pontosan megfigyelhetjük ennek a felszívódásnak a menetét Kazinczytól Aranyig, ahogy szemlátomást tűnik az idegenség, ahogy az eredeti magyar vérbe szervesen belevegyül, ami belőle hasznos és szükséges, és kiesik belőle, ami fölösleges vagy ártalmas. Arany, mikor költő lett, már bőven felhasználta az új irodalom vívmányait, amelyektől ifjú korában idegenkedett. Költészetében egyesül az egész magyarság szellemi alkata, az Alföldé éppúgy, mint a Felvidéké... Nehéz elhinni Petőfinek, hogy igaz, amit a „zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tájáról" írt. Amilyen fogékony lélek volt, s amennyire érezni tudta a természet szépségeit, lehetetlen, hogy „képzete hegy-völgyeit" ne járta volna. Inkább azt kell hinni, hogy amit a Kárpá138