Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - I. fejezet: Szenzációs riport

Ezzel a hírrel indult az egész. A valóság mindenben másként festett, mint a felületes újsághír. Marco Polo világhírű végrendeletét 1314-ben írta meg, nem pedig 1312-ben, mint az újsághír mondja. Szó szerinti szövegét nem ismerjük. Annyit tudunk, hogy rendkívül fontos, bizonyos összefüggések szempontjából alapvető adatokat tartalmaz. A fantasztikus és titokzatos ázsiai utazó ebben a végrendeletben olyan eseményekre céloz, melyek teljes hatszáz esztendővel később, tehát a mi korunkban következtek be. Ha bizonyos titkos összefüggéseket felfedünk, megdöbbenve látjuk, hogy Marco Polo jóslata szó szerint bevált. A sír felkutatásának nem éppen jelentős munkálataihoz egyre több fontos esemény kapcsolódott. Jóslatával Marco Polo ázsiai utazóból prófétává magasztosult. A titok földrészeket mozgatott meg, és mozgat ma is. Hogy ezt a felette merész állítást megmagyarázzuk, elsőnek közöljük a végrendelet zárómondatait: „Sokan azok közül, akik barátaimnak mondták magukat, és minden alkalommal jelen voltak, ha a Palazzo Millioni asztalain bor gyöngyözött, közelgő halálomra célozva kértek, hogy tagadjam meg életem művét, vonjam vissza mindazt, amit, szerintük és a közvélemény szerint, könyvemben Ázsiáról és Indiáról összehazudtam, egyszóval, hazudtoljam meg önmagam, és tegyek töredelmes vallomást. Itt az ideje, mondták barátaim, szálljak magamba, mert különben az utókor szemében valóban »Messire Milione« maradok — a világcsaló és ámító —, olyan ember, akit gúnnyal fognak illetni. Azt feleltem nekik — és amit mondtam, a nyomaték és megváltoztathatatlanság kedvéért ezennel újra leírom —, ho g y a felét sem írtam le annak, amit valóban láttam és átéltem. Éppen arról halig at t am, kénytelen voltam elhallgatni azt, ami a legnagyszerűbb és élményeimben ijesztően csodálatos volt; s most is, amikor nyugodt lélekkel a halál elibe járulok, elhallgatom azt, mert el kell, hogy hallgassam. Ha nem így cselekednék, nevetség tárgyává tenném és a mesék orszá12