Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - I. fejezet: Spleenes ifjú angol hölgy

elhallgat valamit, és hogy erre súlyos oka lehetett. Nézze, kérem, itt vannak az eredeti feljegyzések... — Akarja, hogy elmondjam a tartalmukat? — kiáltott Mary élénken, és szemében izgatottság csillogott. — Gyanítom, hogy Marco Polo összes kéziratából egy teljes fejezet hiányzik! — Másodszor is meghajlok éleslátása előtt. De mégis arra kérem, okolja meg, amit mond, mert valóban rendkívüli feltevés. Ilyet csak az állíthat... — Marco Polo Velencébe való visszatérése, főleg pedig halálának későbbi leírása semmiképpen sincs összhangban a híres útleírással és a végrendelettel. — Éleslátása iránt táplált minden bámulatom ellenére engedje megjegyeznem, hogy apám alaposabban járt el, amit nem csodálok, mert tudós, hogy ne mondjam, szakember volt. De gondolatmenetének valóban bámulatos és meglepő, nagy horderejű eredményét már most közölhetem. Apám bebizonyítja, hogy kell lenni egy teljes kéziratnak. Ezt a kéziratot valahol elrejtették, de megvan, megőrizték. Szabatosabban: apám kutatásai szerint indokolt a feltevés, hogy az eredeti kézirat, amely ezt a hiányzó fejezetet tartalmazza, az évszázadok folyamán nem ment veszendőbe. Mary lélegzetét visszafojtotta, úgy hallgatta a tudós szavait. Izgalmát palástolva Nordenskjöld kezére fektette a kezét, melyben a tudós sárgult lapokat szorongatott, apja feljegyzéseit. — S hová vezetnek a nyomok? — kérdezte alig hallhatóan. — Lassan, Montagu kisasszony, lassan! — mosolygott különösen, mereven, és mintha Mary keze érintése kettőjük közt titkos áramot indított volna el, úgy mondta halkan, lélegzet-visszafojtva, de szenvedéllyel, amely a titoknak szólt. — Utazásai közepette Marco Polo Rádzsputánába is elvetődött, onnan pedig a Jumnáig, a Gangesz hatalmas mellékfolyójáig hatolt előre. Merészen betört a hinduk szentélyébe. Ott ugyanis az egész terület szent, és fehérek számára hozzáférhetetlen. Brindaban és Mathura városok93