Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - III. fejezet: A fehér majom a magas politikába avatkozik

zások sem idegenek számomra. S ezért ajánlom, hogy mielőtt a minisztert felkeresnéd, gondolkozz egy keveset azon, miképpen juthatna Németország ismét gyarmatokhoz. Ez csak kiragadott példa. Mindegy, hol. Talán éppen a fehér majmok birodalmában! MacPherson is végigolvasta a regényfejezetet, és ő is mosolygott, akárcsak Moeller doktor. Pontosan arra gondolt, amire a német politikus, és aztán ő is feltette a kérdést, mért esett a furcsa regényíró választása éppen őreá, az angol kormány egy magas rangú hivatalnokára? Az események lelkiismeretes tudósítójának most az lenne a feladata, hogy azt, ami Berlinben történt, pontosan megismételje, de erre még sincs szükség, mert a kis kötet szerzője személyesen megjelent a színen, és mind ő, mind egyéb fontos körülmény arra késztette MacPhersont, hogy azokkal a kérdésekkel, melyek Moeller osztályfőnöknek egy pillanatra fontosaknak tűntek, ne törődjön tovább; egész más dolgokat kellett megfontolás tárgyává tenni, és ezek a dolgok korántsem tartoztak regénybe, és távolról sem voltak misztikusak, zavarosak, érthetetlenek. Ezenfelül arra a körülményre is rá kell mutatni, hogy ď Abernon lordnak nagyon is igaza volt, amikor az angol gondolkozásról beszélt, és rámutatott arra, mi mindent fontolnak meg angol politikusok, ha Indiáról van szó. MacPherson, a hatvan év körüli, karcsú, jellegzetesen angol férfi ugyan kissé személytelenül, színtelenül hatott, de kipróbált, tapasztalt diplomata volt. Éles metszésű arcának bal szemében természetesen ült a monokli. Chamberlainre emlékeztetett. Minden helyzetiben megőrizte fölényes nyugalmát. Nem árult el izgalmat, akár kitüntetésről, akár lemondásról vagy válságról volt szó. Az volt az életfilozófiája, hogy mindennek az idejét be kell várni. Engedte, hogy a dolgok közelébe jöjjenek, nem ő ment elébük. Jól szemügyre vette, amit más kísértetnek nézett, és minden alkalommal átlátott a szitán. Ez az életbölcselet ezúttal is bevált. 78