Neubauer Pál: A jóslat
Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap
nyugtató hangját. — Ez a majom fehér márványból készült, élettelen. Ez a szobor: emlék. Most már nem bírtam magammal. A legkülönbözőbb jelek sokasága, sorsszerű véletlenek össz etaflálko zása cselekvésre késztetett. Elhatároztam, hogy áttörök a bűvkörön, öblös karosszékbe rogytam, magam elé meredtem, és belefogtam az elbeszélésbe. Avval kezdődött, hogy elmondtam Dante éjszakai látogatását. Amennyire tőlem tellett, elmondtam azt is, hogy a két férfi találkozása után Marco Polo lénye hogyan változott meg, majd arról számoltam be, miképpen mondta tollba mindennap a hiányzó fejezetet, amely jóslat és apokalipszis. Végül arra is kitértem, mi a hiányzó fejezet befejezése, a jóslat. Mikor a végére értem, szünetet tartottam, mert most már csak az utolsó eseményről kellett beszámolnom: a fehér majommal való találkozásomról. Tartottam tőle, hogy Maffio Polo megmosolyogja ezt az éjjeli látomást, és ezért hallgattam. Lopva rápillantottam, és akkor láttam, hogy lehunyt szemmel ül a székében. Izgalmas előadásomat ugyan váratlanul félbeszakítottam, de Maffio ennek ellenére mozdulatlanul ült karosszékében, és nem szólított fel, hogy folytassam. Hosszabb idő telt bele, amíg megszólalt: — így hát Marco öcsémet hiába intette Kublai, a kánok kánja? Marco mégiscsak felfedte a kilesett titkot? A jóslatot?. .. A fehér majmok országa... A hiányzó fejezet... A jóslat!... Mindig sejtettem, hogy a végén így lesz! — Messire Maffio — könyörögtem reszketve —, mondja meg végre, mi lappang Marco Polo titka mögött? — Azt mondtad, hogy Marco tollba mondta neked! — felelte az aggastyán, még mindig lehunyt szemmel. — Szóról szóra hallottad a titkot, a jóslatot. Magad vetetted papírra, és most tőlem kérded, mi a titok, mi az értelme annak, amit saját füleddel 'hallottál, és saját kezeddel leírtál? — Semmit sem értettem abból, amit hallottam és leírtam! — Lásd, ez, éppen ez a titok! Semmit sem értettél belőle! — mondta most emelt hangon. Szeme tágra nyílt, és mutatóujjával rám mutatott. Csak most vettem észre, 66
