Neubauer Pál: A jóslat
Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap
„Minden hatalom az enyém, nálam az élet és a halál titkának kulcsa. Számomra nincs tér és nincs idő, mindenütt jelen vagyok és sehol, időtlen vagyok és kezdettől való, ősi... Mindent túléltem, és mindent túl fogok élni... De ennek a titoknak a kulcsát nem bízták rám, nem tudom, hol rejtezik a kézirat. így határoztatott el a Legfelsőbb Tanácsban, és csak a Tanács tudja, mi a célja evvel a határozattal. Könnyen lehet, hogy már pillanatok múlva apokalipszis veszi kezdetét. Szörnyű pusztulás jövend, és benne és vele süllyed el majd végre ez a titok is. A mélységekbe süllyed, és ott egyesül a néma örökkévalósággal..." Marco Polo szavai voltak ezek! Ezeket a mondatokat intézte uram az eljövendő századok férfiújához, akit a homályon át maga felé látott közeledni. „Fordult az idő, és az idő beteljesedik! — hirdette a kísérteties állatisten ősi tekintete. — 1323-at írunk... A titok pontosan hat évszázad múlva kinyilatkoztatik. A tao ideje ez, a szent világharmóniáé... Annak az embernek, akit Marco Pólónak hívnak, ma meg kell halnia, halállal kell bűnhődnie, mert megháborította, alapjaiban megrázkódtatta a világharmóniát, és életre keltette a fenevadat, mely az emberi lélek legmélyén szunnyad!" A következő szempillantásban vakság szakadt rám. Áthatolhatatlan sötétségben, tehetetlenül álltam, a kísértet eltűnt a szemem elől. A toronyóra ütése mennydörgésszerű robajjal dübörgött a halotti csendben. Velőkig ható ordítást hallottam, a forró, fojtogató szélroham végigsöpört a termen, és én ájultan rogytam össze. Másnap reggel a cselédség Marco Polo hálószobájának ajtaja előtt akadt rám. Eszméletlenül feküdtem ott. Későb kihallgattak. A legapróbb részletekről is kérdéseket intéztek hozzám, nem akartak szavaimnak hitelt adni. Tudtam, hogy életről és halálról van szó. Elmondták, hogy Marco Pólót holtan találták ágyában, de az orvosok nem tudták a halál okát megállapítani. Hosszú tőrit találtak a hálószoba ajtajában, markolatig a ifába döfve. Ilyen döfésre csak természetfölötti erő képes, ennyi ereje ember62