Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

dő katasztrófával, apokalipszissel csak az őrület hozhatta szoros összefüggésbe... Uram a Gangesz vidékén tanulmányozta ugyan az állatok nyelvét, és a fehér majommal valami ismeretlen módon valóban megértette magát, valami rejtélyes formában érintkeztek, de ez a kölcsönös megértés nem haladta meg az ember és állat közötti érintkezés megszokott mértékét. Csak egy körülményre emlékezem most szorongással és bántó, kellemetlen érzéssel, arra, hogy a fehér majom néha olyan tekintetet vetett az emberre, amelyben fenyegető tüzek lobogtak. Annyira rejtelmes, szokatlan és félelmetes volt ez a tekintet, hogy néha ájulás környékezett. Evvel az emlékezéssel, amely csak határozatlan érzés formájában élt bennem, most is és csak pillanatnyilag, egy másik párosult. Arra eszméltem, hogy szinte akaratom ellenére, de teli tüdővel szívom magamba az őserdő kábító illatát, az ózont, mely megtöltötte a levegőt, mintha nem Velencében, hanem Indiában lennénk... Izzó, forró szellő volt ez inkább, nem is illat, melytől az ember lélegzete elnehezült, akadozott. Az emlékezés annyira elhatalmasodott rajtam, hogy ebben a percben valóságosabb volt a valóságnál. Minden idegemmel éreztem ezt a szörnyű, fojtogató szellőt, és egész testem beleremegett. Mint fojtogató rém, úgy esett nekem. Támolyogtam. Gyors mozdulattal feltéptem a gallérom. A vér lüktetett az agyamban, és kivert a verejték... Őrület környékezett? Kísérteteket láttam?... Velencében vagyok, mondtam félhangon, Vélencében vagyok! Nem a Gangesz partján, a fehér majmok és szemfényvesztők birodalmában!... S mégis úgy volt, hogy tulajdon szememmel láttam, amint valami elsuhant, elosont előttem!... Hogy láttam-e? Talán csak hallottam... Vagy csak idegen szagot éreztem... Talán csak... Pillanatok alatt tovatűnt, mint egy kísértet. Mi volt? Valóban kísértetek? Lidércnyomás? Meggyötört idegek? Aki Marco Pólóval élt, nem élt simán, könnyedén. Lassan, szinte minden lépést megfontolva mentem be a házba. Megigazítottam a galléromat, és benyitottam a terembe, ahol a Polo család étkezni szokott, ha vendég volt 55