Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

családja és barátai körében. Még az írás is mondja: „Het­ven év az ember élete, s amit azon túl kap, ajándék. Ev­vel az ajándékkal mindenki azt kezdheti, amit akar, amire vágyik." Marco Polo hetvenedik születésnapja közeledett. Velence városa titokban előkészületekkel volt elfoglalva. Ünnep­ségre készült. Ennek az lett volna a rendeltetése, hogy pó­tolja a negyed évszázaddal ezelőtt elmaradt ünnepélyes fogadtatást. Marco Polo műve, utazásainak leírása időköz­ben világhírre tett szert. Nem múlott el nap, hogy a föld­kerekség minden tájáról ne halmozták volna el elismerő, rajongó levelekkel. Sok ember érkezett Velencébe minde­nünnen, mert a mű olvasói látni akarták a szerzőt, de Mar­co Polo mindnyájuk számára láthatatlan maradt. Munkájá­nak élt, és ezt az utolsó munkát konokul és makacs követ­kezetességgel utolsó utazásának nevezte. „A fehér majmok országa", „A hiányzó fejezet", „Mar­co Polo jóslata"... Egy este elkészült. Egyszerű, hűséges krónikás vagyok, és be kell ismer­nem, hogy a fejezet mélységes tartalmát, a titkot nem ér­tettem meg. A titok elrejtőzött előlem. A színes leírás hul­lámai egyszer szerelmetesen, játékosan hömpölyögtek tova, máskor meg vadul zajlottak, és mintegy elfedték a titkot. A nap fénykáprázata súlyos arannyal terhesen, lustán és mozdulatlanul pihent el a tenger tükrén. Marco Polo, szo­kásához híven, a hátam mögött ült. Tollbamondás előtt ezt a trónusnak beillő hatalmas, túlméretezett karosszéket do­bogóra kellett állítanom, mely akár szónoki emelvény le­hetett volna. Onnan uralkodott a termen. Diktálás előtt megszokott jóságos, szerény hangján beszélt, de ha meg­kezdte az elbeszélést, azon a kántáló orrhangon szólalt meg, mintha szellemeket idézne. Ismételten meg kell ál­lapítanom, hogy ezt a hangot csak hindu szellemidézőktől hallottam. Széles ecsettel festett, színesen mondta el, amit a fehér majmok országában látott. Az elbeszélést csak nagy ritkán szakította félbe, nem kellett gondolatait elrendez­nie, minden, a legcsekélyebb esemény is, tökéletesen élt az 53

Next

/
Thumbnails
Contents