Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

lékezzél! Most van pontosan huszonöt éve, negyed évszá­zada annak, hogy Génua fogságában sínylődve utazásai­mat, Kublainái, a kánok kánjánál és Indiában eltöltött csodálatos életemet írásba foglaltam. Ezekből a feljegyzé­sekből alakult ki életem műve. A legnagyobb csodát azon­ban el kellett hallgatnom, és végrendeletemben utaltam rá, hogy erre milyen körülmények kényszerítettek. — Hát akkor mondd meg, uram és mesterem, most mi­ért? Egy negyed évszázad múltán?... — Emlékezzél! Láttad nálam azon az estén a firenzeit! Üldözött, kiátkozott ember volt, és én felajánlottam neki a segítségem. Jól tudod, karom messzire ér, hatalmas va­gyok. A firenzei azonban nem segítséget kért, mást köve­telt tőlem. Azt akarta... Marco Polo elhallgatott. Dante emberfeletti jelensége megelevenedett előtte. Értheteten tszavakat mormolt, /hoz­zá szólott, aki megjárta a poklot. Végül is megértettem. — Azon az estén először álltunk egymással szemben. Annak előtte sohasem láttam, de ez a démon mégis felfed­te titkomat. Érthetetlen, kísérteties módon tudta, hogy tit­kot rejtegetek, és ezt mondotta: „Ha ez utolsó utadra, ar­ra az útra, mely önmagadhoz, lelked végső titkához vezet, nem indulsz el. amíg nappal vagyon, békességet sohasem lelsz. Az örökkévalóságban sem! Hogy mondja az írás? Eljő az éjszaka, és az éjszakában többet nem munkálkod­hatol! Isten kiválasztottja vagy, Marco Polo! Isten az ő vég­telen és kifürkészhetetlen jóságában megadta neked, hogy örök lelked fényességét szemeiddel lássad... Milliók és milliók jönnek éjnek idején e világra, és sötét éjszakában halnak meg. Éltek, és nem láthatták meg lelkük örök fé­nyességét. Isten parancsolatja ez, Marco Polo! Nekem is úgy rendelte, hogy megtegye a lelkemhez vezető utat, és a neked szóló parancs nem különbözik attól, amely egykor az én fülemben hozsannázott: neked is el kell indulnod utolsó utadra, arra az útra, mely lelked titka felé vezet! Ha ennek a parancsnak nem engedelmeskedel, ha szembe­szállsz vele, mint Messire Milione, élsz majd tovább az em­berek emlékezetében, te leszel szemükben minden idők 49

Next

/
Thumbnails
Contents