Neubauer Pál: A jóslat
Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap
lékezzél! Most van pontosan huszonöt éve, negyed évszázada annak, hogy Génua fogságában sínylődve utazásaimat, Kublainái, a kánok kánjánál és Indiában eltöltött csodálatos életemet írásba foglaltam. Ezekből a feljegyzésekből alakult ki életem műve. A legnagyobb csodát azonban el kellett hallgatnom, és végrendeletemben utaltam rá, hogy erre milyen körülmények kényszerítettek. — Hát akkor mondd meg, uram és mesterem, most miért? Egy negyed évszázad múltán?... — Emlékezzél! Láttad nálam azon az estén a firenzeit! Üldözött, kiátkozott ember volt, és én felajánlottam neki a segítségem. Jól tudod, karom messzire ér, hatalmas vagyok. A firenzei azonban nem segítséget kért, mást követelt tőlem. Azt akarta... Marco Polo elhallgatott. Dante emberfeletti jelensége megelevenedett előtte. Értheteten tszavakat mormolt, /hozzá szólott, aki megjárta a poklot. Végül is megértettem. — Azon az estén először álltunk egymással szemben. Annak előtte sohasem láttam, de ez a démon mégis felfedte titkomat. Érthetetlen, kísérteties módon tudta, hogy titkot rejtegetek, és ezt mondotta: „Ha ez utolsó utadra, arra az útra, mely önmagadhoz, lelked végső titkához vezet, nem indulsz el. amíg nappal vagyon, békességet sohasem lelsz. Az örökkévalóságban sem! Hogy mondja az írás? Eljő az éjszaka, és az éjszakában többet nem munkálkodhatol! Isten kiválasztottja vagy, Marco Polo! Isten az ő végtelen és kifürkészhetetlen jóságában megadta neked, hogy örök lelked fényességét szemeiddel lássad... Milliók és milliók jönnek éjnek idején e világra, és sötét éjszakában halnak meg. Éltek, és nem láthatták meg lelkük örök fényességét. Isten parancsolatja ez, Marco Polo! Nekem is úgy rendelte, hogy megtegye a lelkemhez vezető utat, és a neked szóló parancs nem különbözik attól, amely egykor az én fülemben hozsannázott: neked is el kell indulnod utolsó utadra, arra az útra, mely lelked titka felé vezet! Ha ennek a parancsnak nem engedelmeskedel, ha szembeszállsz vele, mint Messire Milione, élsz majd tovább az emberek emlékezetében, te leszel szemükben minden idők 49