Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

bálványhoz tette hasonlatossá. Ettől az embertelen, vajákos mosolytól arcvonásai mintegy szétestek. Egy későbbi kor olvasója talán majd jobban megért. Most, amikor ezeket a feljegyzéseket leírom, csak annyit mondhatok, hogy Marco Polo ama szent ligetek démonpapjaihoz hasonlított, melyeknek csodatetteiről ebben a fejezetben beszámol. Csodálatos, megfoghatatlan volt számomra ez a változás: napközben, ha jelentéseket hallgatott meg vagy a Nagytanácsba ment, Velence nemesi famíliái közt a legnemesebbnek, legidősebbnek látszott, és a délceg, magas termetű embert mindenki megcsodálta: Velence népe örökifjúnak nevezte. De valahányszor diktálásba fogott, tökéletesen megváltozott. Nem Marco Polo, valaki más volt, és bár ez a transzfiguráció, ez az áthasonulás szemem láttára történt, nem tudtam felfogni. Minden egyes alkalommal szentül meg voltam győződve, hogy csodát látok. De mert mindenképpen az a szándékom, hogy feljegyzéseimben a fantasztikumnak még csak az árnyalatát is kerüljem, és minden képességemmel azon fáradozom, hogy feljegyzéseimet a szertelenség és megbízhatatlanság vádjától eleve mentesítsem, a következőkben még szárazabban fogok beszámolni, csak a legszükségesebb tényekről emlékezem meg, és személyemet lehetőség szerint háttérbe szorítom. Mielőtt Marco Polo a fehér majmok országáról szóló fejezetének diktálásába kezdett, esküt tétetett velem: az összes szentekre és lelkem üdvösségére meg kellett fogadnom, hogy arról, amit hallok, utolsó leheletemig ember fiához egyetlen szót sem szólok. Ebben a fejezetben Marco Polo titkot nyilatkoztatott ki, és a titkot nem volt szabad elárulnom, bármi történnék is velem. Ezt a fogadalmamat megtartottam, és utolsó leheletemig megtartom. — 1323-at írunk — mondotta egyik éjszaka. — Teljes kilenc esztendővel ezelőtt, 1314-ben írtam meg a végrendeletemet. Ebben a nagy fontosságú írásomban nemcsak anyagi javaim fölött rendelkezem. Közlöm benne a világgal, hogy életem legcsodálatosabb élményét el kellett hallgatnom. .. Tudnod kell, te jó barátom, hogy a fehér majmok birodalmában a szent taót, a világharmóniát hatszáz 47