Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

Az ünnepi öröm egy csapásra elnémult. Velence lakosai keserves csalódást éreztek. A várva várt délceg világjáró és hős helyett megtört ember tért vissza. Harci nép és szolgahad vette körül, mérhetetlen kincsei voltak, ezt mindenki tudta. Mégis, hogy lehet, kérdezték, hogy Marco Pólót mindez alig érdekli, és a nagy hatalom, a pompa szemében mit sem jelent? Ki is érthette volna, hogy ez az ember, aki a maga számára meghódította a legtávolabbi ismeretlen országokat, ezekért a hódításokért életereje elvesztésével fizetett. Kerülte az embereket, az ünnepségeket, a nyilvánosságot, és az elzárkózás magas falával vette körül magát. Ezt a falat senki sem tudta megmászni, senki sem vethetett egyetlen pillantást sem Marco Polo világába. A nagy férfiú titok maradt Velence számára, mint ahogy három évtizedig is csak mint legendát ismerték. Most itt élt, Velence kellős közepén, és mégis úgy tetszett, hogy távolibbá, legendásabbá, rejtelmesebbé, megfoghatatlanabbá vált, mint valaha. Kitüntetések, iföldi javak, de Velence legszebb asszonyainak hódolata sem derítette fel a lelkét. A doge, Velence Nagytanácsa és a nemes nemzetségek minden fáradozása hiábavaló volt, a Pólók fekete palazzója nem nyüt meg senki előtt. A nép távolból, óvatosan figyelte, mi történik Marco Polo személye körül. Velencébe való bevonulásának ünnepi előkészületei annyira felcsigázták az emberek képzeletét, hogy a hirtelen beállott csendbe, az eseménytelenségbe sehogy sem tudtak belenyugodni. Makacsul állították, hogy nagy dolgok vannak készülőben. A titokzatos férfi házát már babonák fogták körül. Tájékán félénken settenkedett az elégedetlen (tömeg, hogy valamit kilessen. Behatolni azonban senki sem mert, de nem is tudott. Voltak, akik azt rebesgették, hogy India istenségei eszétől fosztották meg, mert vétkezett ellenük. Mások tudni vélték, hogy nagyszerű művön dolgozik, utazásainak és kalandjainak leírásán. Biztosat senki sem tudott. De a fehér majom... A félelmetes, hatalmas állat úgy nézett az emberek sze36