Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVIII. fejezet: Amritsar temploma

kolódzik minden. A nap felkelt, és a nagy terem aranyfalait elárasztja ragyogásával. Az oltár legfelsőbb lépcsőfokára állok. Egy fokkal lejjebb a papok, írástudók és költők. Arcukat felém fordítják, tekintetüket rám szegzik. Lejjebb a néma négyezer ember köre. Kezemben Marco Polo kézirata. Beszélek hozzájuk: rohamszázadaimhoz, a halálmegvetés és áldozat hasonlíthatatlan hőseihez. Mindegyiküket a nevén szólítom. A háborús pokol képeit idézem. Te ott, aki mindig hallgatsz, emlékszel a Péronne melletti rohamra?... Te ott, a sarokban, gondolsz-e még az Argonne-okra, a szörnyű éjszakai ütközetre?... Mindent tudnak, mindenre emlékeznek. Hallgatnak. Kitüntetéseik beszélnek helyettük, szájuk néma maradhat. Sokáig, szenvedélyesen folyik ajkamról a szó. Végül arról beszélek, amit Hanumán szentélyében átéltem. Gandhiról és Marco Polo kéziratáról: — Mi határoztatott el Hanumán tanácsában?, kérdezték akkor a papok, és a válasz így hangzott: Hanumán életre kelti az emberi lélek mélyén szunnyadó fenevadat, a kígyót, a sakált, a tigrist, a vaddisznót, a párducot, az oroszlánt, a farkast, a krokodilust, a hiénát, a dögkeselyűt... Egymást pusztítják majd el, mint ahogy az az ember is halálnak halálával halt meg, aki a titkot elárulta. A fenevadak nem értenek egymás nyelvén. Lelkek Bábel tornya lesz ez... így hangzott a válasz, és így is történt. Szemetekkel láttátok, véretekkel pecsételtétek meg. Aztán a másik kérdés következett: Lesz-e hatalma a léleknek a halál fölött? Hanumán válaszolt: Mikor a titok visszatér az ő helyére, és eggyé lett az örökkévalósággal! Akkor a szikhek, a halál harcosai az öröklét zarándokaivá válnak. Elhajítják fegyvereiket, hogy a lélek öröklétéért feláldozzák magukat... A Mahatma eljövendő kora ez. A Nagy Lélek beragyog majd mindent, az ő szelleme fényeskedik mindenkinek. .. Ez volt a válasz, és most itt a pillanat. Ti, a halál harcosai, eldobjátok fegyvereiteket, és az öröklét zarándokaivá hasonultok át. Előbb azonban úgy akarok cselekedni, 362