Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVIII. fejezet: Amritsar temploma

XVIII. fejezet AMKITSAR ARANYTEMPLOMA Amritsar városában, melyet Brahma hivői Nektár tavának neveznek, a szent víz partján magasodik égnek India egyik legősibb temploma. A legendáktól, csodáktól és babonás hittől körüllengett templom aranykupolája a hindu építészet legbámulatraméltóbb remeke. A szikhek tulajdona, a szeretet tanítványainak és követőinek legősibb fészke ez a szentély, amely ködbe vesző múltból szól hozzánk. Akkor a szikhek még nem voltak harci törzs. Smaragdzölden és a lazúrkő színeiben csillog a víz, és fénylenek a templom falai. Az aranykupola az ég mélységes kék ragyogásába vész bele. A Nektár-tó tökéletes mozdulatlanságban pompázik. Mintha vize vert ezüstből lenne, és a színreflexek egy elsüllyedt világ boldog önfeledtségében suhannának rajta végig: elhaló hangok az örökkévalóságban egyazon, változatlan orgonapont titokzatossága ífölött. Aki ennek az ezüst felületnek mágikus látványába elmerül, és sokáig időzik a tó partján, mind mélyebbre száll alá a titokba, és végül kísérteties hit hatja át: ez a víz nem földi jelenség, hanem földöntúli világ misztikus tükörképe. Az örök tó ezüstös délibábja valóban csak tükör. Az istenség akaratából az a rendeltetése, hogy a szentély csodáját magába fogadja, és a néma mélységben minden idők, az örökkévalóság számára megőrizze. Az orgonapont fölé orgona tornyosul: a pompa és a hozsannázó istentisztelet fennkölt falai, törékeny pillérek, márványból faragott folyondárok, melyek a karcsúságot epedő, vágyakozó szerelemmel ölelik át, girlandok és ornamensek, megannyi sajátos hangú orgonasíp, a vox humana és a vox angelica, emberi és angyali hangok, hegedűk és fuvolák, triangulu357