Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XV. fejezet: A kísérlet

— Benned bízom... — feleli halkan. Az egyszerű válasz igézően hangzik, minden bizonyítéknál meggyőzőbb. Mégsem hihetek benne. — ö, te kis játékos, kísérletező, spleenes asszonykám! — suttogom elragadtatással, és vidám hangon mondom, mintha élcelődnék. — Bizonytalan, hogy öreg barátunk, Hans Kämpfer kicsoda, de azt biztosan tudom, hogy... fehér majom volt! Hanumán papjai változtatták fehér majommá. .. Tompa hangon kérdezi: — Mit akarnak Hanumán papjai? — Nyilván ismét a sárga veszedelemre gondolsz? — kérdezem nevetve. Most már tisztán láttam. Sebzett lélek, kényszer alatt cselekszik, nem tud védekezni, mert ki van szolgáltatva. Miért fél Gandhival való találkozásomtól? Nem lehetett kétségem. Hová lett az elkényeztetett, spleenes kisasszony, amikor Ázsia titka, mellyel kacérkodott, kinyújtotta feléje roppant kezét? Ö mondta, hogy eltévedt az őserdőben, és úgy érzi, elveszett... Erre is, mint sok mindenre, csak most eszméltem rá! Pillanatok alatt elsuhant előttem a közösen átélt élet, az első percek varázslata: János tanítvány... Ami azután történt, zavarokkal, ellentmondásokkal teli változatosság... Ó, én kis Marym, te elvarázsolt lélek! — Nyugodj meg, holnap felszabadulsz a varázslat alól! Mahatma Gandhi mindenható, öreg barátunkkal, a fehér majommal szemben is — mondtam hanyagul, és keresztbe vetettem lábaimat, ezzel a mozdulattal is jelezve, hogy nem tulajdonítok a dolognak fontosságot. Ekkor Mary felpattant fektéből. A terasz márvány korlátjára támaszkodott, mintha meg kellene fogódzkodnia, és hipnotizáló hangon mondta: — Meg fogod ölni Gandhit, mondta öreg barátunk! Még nem tudod, de meg fogod tenni, Braganza! Holnap, amikor a kongresszusi bizottság színe előtt felszólal, és ünnepélyesen lemond India függetlenségéről, akkor hajtod végre a tettet. Most már világosan láthatod, milyen óriási jelen341