Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XV. fejezet: A kísérlet

nak és a romantikus mesének. Szemtől szemben évezredek építészeti emlékeivel, az ősi múlt nagyságát jelképező ro­mokkal és a modern hatalom hivalkodásával Delhiben vol­tam, az alkirály székhelyén. Abban a városban, ahol nem­sokára megtörténik a döntés. Mélyen benne vagyunk a po­litika fergeteges történésében — hogyan gondolhattam vol­na az ócska kéziratra és dajkamesékre? Mikor a Mahat­ma első ízben küldött Delhibe, még kötelességemnek érez­tem, hogy Lord Readingnek a lényegéről beszéljek, Hanu­mán papjaira és a titokra figyelmeztessem. Akkor választ nem kaptam. Most Gandhié a szó. Február huszonnegyedikére hívták össze ülésre a kong­resszusi bizottságot Delhibe. Gandhi fog elnökölni. A dön­tés talán percek alatt történik meg. Lehet, hogy február huszonnegyedike, ez az egy nap annyi, mint hatszáz esz­tendő. De mégis minden másképp fog történni. Hatszáz esz­tendő egy nap... Ha Gandhi így dönt, Indiának várakoznia kell, amíg a hatszáz esztendő elmúlt... Egy hete már, hogy a villába költöztünk. Nem intéztem kérdést Maryhez, várok. A döntés napjára várok. Sokat beszélgetünk politikáról, hiszen Delhiben va­gyunk, és közeleg február huszonnegyedike. Eszmecseréink gyakran szenvedélyesek, mert minden más kérdést erőszak­kal elnyomunk. Vannak pillanataim, amikor minden egészen közeli, kézzelfogható. Világosabban szólva: Maryt néha egy­szerű lénynek látom, és rajta keresztül a bonyolult problé­mák is leegyszerűsödnek. Ilyenkor elhitetem magammal, hogy az ész mindenható, ébernek kell lenni, és akkor min­den megoldódik. De éppen ezekben a pillanatokban Mary közömbös nyugalmán, mely lustaságnak, érzéketlenségnek hat, szinte delejes erővel megfoghatatlan, idegenszerű, félel­mes elemek törnek át, és halomra döntik az ész ítéleteit, az elhatározásokat, a fölényt. Mindezt egy véletlenül elfogott tekintet, egy alig hallható hangsúly szüli. És a kísérteties csendben ismét megkezdődik az idegek párharca. Mary remekül, kitartóan harcol. Mestere a vívásnak. Előre számot vet mindennel, ami a párbaj kezdete és vége közt megeshetik. Rendszerint megelégszik néhány hanyag, 336

Next

/
Thumbnails
Contents