Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat

maszozott, és teli torokból kacagott. — Abban a boldog korban csatk úgy roptam a táncot! Nem fárasztott ki, mint egy órával ezelőtt, mikor édes, bűbájos Maryjével táncoltam. .. Ettől az angyaltól tudtam meg egyébként, hogy Braganza da Cunha úr rosszkedvű, zsörtölődő férj lett, cserbenhagyja gyönyörű asszonyát, és felmászik erre az Istentől elhagyott helyre, mert csak hullák és dögkeselyűk társaságában tud elmélkedni. Braganza figyelmesen szemlélte a derék úriembert. — Ha önnék ez a hely ellenére van, javaslom, hogy menjünk vissza a szállóba. — Ha már egyszer nagy keservesen ide felcipeltem vén csontjaimat, hát egy kis pihenőt tartok. Ha megengedi... — helyet foglalt a padon. — Meglehet, hogy a keselyűk valami okos dolgot súgnak meg nékem, és az is hiegeshet, hogy én meg magának továbbítom az üzenetet. Meg kell hagyni, ezek a keselyűk elbájolóan kezes kis dögök! Elégedetten állapítom meg, hogy tetszenek önnek, és hogy szívesen van társaságukban. Másképpen nem találnék magyarázatot arra, hogy itt tölti idejét, míg a tagadhatatlanul szépséges, elragadó Maryt odalent minden valamirevaló férfi, aki még számít, ostromolja... — Telitalálatnak szánta? — intette le Braganza. — Könnyelmű ifjú! Már Londonban és Leuvenben is elbízta magát! Abban a hitben ringatódzott, hogy Hans Kämpfer, azaz Otoman Zaradust Hanisch telitalálatokkal akar magára hatást gyakorolni! A fene jobban tudja, mi teszi ennyire gőgössé! Mister Hopkinst látja maga előtt, egy előkelő és befolyásos urat, akinek, ha a jelek nem csalnak, módjában áll a világot és az életet mellényzsebéből kifizetni. Életbölcsességem mindenképpen realista tájékozottságú. Ezt már többször volt szerencsém hangsúlyozni, sajnos kevés eredménnyel. De most illő tisztelettel kérem, vegye ezt a tényt végre annak rendje és módja szerint tudomásul, és határozott kijelentésemet ne becsülje alá. Ha belátja, micsoda rendkívüli emberrel hozta össze a jó szerencse, megeshetik, hogy az átkozott keselyűk nekem, én meg önnék megsúgok valamit... Hosszú ideig nem volt 318