Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - I. fejezet: Szenzációs riport

Polo eredeti végrendeletét. A szerkesztőségeket kérdésekkel rohanták meg, valósággal ostromolták. De hamarosan kiderült, hogy a szerkesztőségek egyetlen tagja sem olvasta a cikket eredeti kéziratában, és senki sem küldte nyomdába. Egyik lap átvette a másiktól, és annak a lapnak a mettőrje, melyben állítólag elsőnek jelent meg, azt mondta, hogy a főszerkesztő ezt a cikket több más kézirattal együtt küldte a nyomdába, és így nem tudhatja, kézirat volt-e, vagy kivágott cikk. A való tényállást nem sikerült megállapítani. Ugyanez időben izgalmas események történtek. Ezeknek nagyon is kézzelfogható realizmusa egy időre elfeledtette Marco Pólót, végrendeletét, a misztikumot és azt is, hogy a szent taót megzavarták. Eusebius páter, az együgyű pap iránt pedig senki sem érdeklődött, nem törődtek vele. Pedig szemében a mámoros rajongás tüze lobogott, amikor az újságcikkeket olvasta, és az azokat követő vitákat tanulmányozta. Most is minden apró hírt kivágott, és dobozba rakta a papírlapokat. 1923. március hetedikén az angol alsóházban Charles Montagu képviselő, a Labour Party tagja sürgős interpellációt jegyzett be MacPhersonhoz, az indiai ügyek államtitkárához. Montagu eddig, egyetlen eset kivételével, még sohase állt ki a nyilvánosság elé. Képviselő volt ugyan, de úgy viselkedett, mintha az alsóház és a politika nem érdekelné. Egyszer szólalt osaik fel, de ez a [felszólalása is régen feledésbe merült. Valahányszor izgalmas viták voltak, Charles Montagu szótlan maradt, nem volt mondanivalója, nem folyt bele a vitákba. Most épp fontos ügyek voltak napirenden, s ezért a váratlan interpelláció, melynek ebben a pillanatban semmi értelme sem volt, ostobának hatott, és derültséget keltett. Az ülésteremben szokatlanul sokan voltak. Az őszi ülésszak rendkívül mozgalmasnak ígérkezett. Európa sok pontján, különösképpen Oroszországban ez idő tájt robbanás robbanást követett, és ezek a tünetek a beavatottak sze27