Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - VI. fejezet: Leuven ítéletnapjai

vétel ütemében pihegett. Mozdulataiban volt valami érzékien kihívó, mintha a láz lényében változtatta volna meg. — Meg kell mentened a kéziratot, amíg nem késő!... — suttogta. — Most még van rá mód, mert menekülés közben becsaptam a pince ajtaját, és a lángok nem érhették el... Marco Polo kézirata!... — mondta izgatottan, amikor Van Camvenbergh hitetlen arcát látta. — Ott fekszik a pincében, saját szemeimmel olvastam! Nem adsz hitelt szavaimnak? Hinned kell, amit mondok, és a kéziratot meg kell mentened!... Egy világot mentesz meg vele!... Miért kételkedsz? Azt hiszed, hogy a rémülettől megőrültem vagy lázban beszélek? S Mary elmondja, mit élt át a könyvtár pincéjében. Kergeti a szavakat, mintha attól félne, hogy nem lesz ideje mindenről lelkiismeretesen beszámolni. Egyre gyorsabban beszél, elfúló lélegzettel hadar. Van Camvenbergh most érti meg, mi is lényegében Mary betegségének a csírája, mi vár gyógyításra. Marco Polo művében leírja Hanumán templomának pusztulását, a világégés szimbólumát, és Mary tudatában ez a leírás szétválaszthatatlanul, görcsösen egybekapcsolódott Leuven pusztulásával, a tűzvésszel, mely a város nagy részét elhamvasztotta. Kényszerképzet, melyet az állítólagos olvasmány és a könyvtár égésének egyidejűsége szült. — Holnap korán reggel elmegyek, és elhozom a kéziratot — ígérte engedelmesen. — Ha szavadat megtartod, és ezt megteszed... Lehet, hogy életeddel játszol, életedet teszed kockára! Talán azt követelik majd tőled, hogy... De ha megállód ezt a próbát, és megteszed, mindent megnyertél... Megmented népedet. — Szavamra fogadom, hogy megteszem! — mondta, és kezei közeledtek Mary kezeihez, melyeket a lány feléje nyújtott. — Népemért! — mondta nyomatékosan, hogy mindenben a lány gondolatait kövesse. — Barátom vagy, tudtam! Mary megragadta Van Camvenbergh reszkető kezeit, és magához vonta. A férfit szédülés fogta el, amint a felhevült test és a haj illatát magába szívta. De amikor erőt 172