Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - III. fejezet: Mary Montagu Mathurába utazik

ni könyvtár kéziratgyűjteménye a velencei világutazó és felfedező művét is tartalmazná, és lehetetlennek tartotta, hogy ő ennek a műnek a létezéséről ne tudna. Nordenskjöld ezúttal nem említette apja feljegyzéseit, hanem azt mondta, hogy a feljegyzés Mary Montagu kisasszony egyéni és meglepő tudományos elméletén alapul. Mary eddig a két férfitól kissé távolabb, egy karosszékben ült, és nem szólt bele a beszélgetésbe. Vian Camvenbergh udvarias, de csodálkozó meghajlással feléje fordult: — Leuven katolikus könyvtárának rendkívüli érdeke fűződik ahhoz, hogy ezt a feltevést tüzetesebben megokolja, Miss Montagu — mondta, és hangjában a hitetlenségnek még csak az árnyalata sem volt érezhető. Maryvel mint egyenrangú tudományos szaktárssal foglalkozott. Erre az előlegezett elismerésre az késztette, hogy a szép leányt Nordenskjöld társaságában ismerte meg, és a nagy tudós jelenléte biztosítékot nyújtott arra, hogy nem dilettantizmusról vagy angol spleenről van szó. — A megokolás nem fog soká késni — felelte Mary Montagu. — Marco Polo egy ismeretlen és teljes kéziratának felfedezése az egész tudományos világ számára óriási gazdagodást, egyenesen szenzációt jelentene, de különösképpen a leuveni könyvtár számára felbecsülhetetlen érték lenne! Évek hosszú során át állok a könyvtárnak az élén, és merem mondani, hogy minden fontosabb művet jól ismerek. Ha Miss Montagu feltevése helytálló, és csakugyan rábukkanunk a 'kéziratra vagy akár csak a kézirat nyomaira, könnyelműséggel, vétkes mulasztással vádolnám magamat. Lehetetlennek tartom, hogy egy ilyen becses kézirat létezéséről ne tudnék! Izgatottan faggatta Maryt, mivel okolja meg feltevését; a leány mosolyogva, de a leghatározottabban minden válasz elől elzárkózott, és csak megismételte, hogy a megokolás nem fog sokáig váratni magára. A könyvtáros segélykérően Nordenskjöldhöz fordult. A tudós sóhajtott: — Később, kedves Van Camvenbergh úr! Most csak 123