Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - III. fejezet: Mary Montagu Mathurába utazik

Amíg hatszáz éves kedvesemet, Marco Pólót meg nem találom, nincs szemem és fülem más férfi számára. — Marco Polo után pedig Hops hadnagy következik, ugyebár? Vőlegényét is meg akarja találni... — Hagyja a derék fiút, ne bántsa! Hindu szikhek vagy fanatikus papok fogságában sínylődik, és ennek én vagyok az oka! Ha most arra gondolok, hogy nem beretválkozhatik és nem fürödhet naponta, amint megszokta... — Arra nem gondol, hogy komolyabb bántódása is eshetett? — Ezt én tudom jobban, kedves tanár úr! Forró és olthatatlan szerelmem, melyet a hatszáz éves Marco Polo iránt érzek, biztos utakon vezetett, és éppen ilyen bizonyossággal tudom, hogy George Hops él. Az az érzésem, hogy még azt is tudnám... — Pillanatokig habozott. Zöldbe játszó szeme fölött összeráncolta merész ívelésű szemöldökeit, és megigazította a sálját. — Mielőtt Párizsba utaztam, komornámnál hátrahagytam szállodám címét. Apámmal a címet nem közöltem, még ma sem tudja, hol vagyok, hová utazom. Megbízható komornám utánam küldte postámat, és benne egy Bombayben feladott levélre bukkantam. A levél londoni lakásomra volt címezve. Egy hindutól származik, írója és feladója Braganza da Cunha. Ez az ifjú... Csodálkozik, honnan tudom, hogy ifjú? Nem írt szerelmes levevelet, de ilyen gyönyörű lelkesedéssel csak fiatal ember ír... Szóval, úgy látom a levélből, hogy nagyon tehetséges ember lehet az a Braganza da Cunha, aki egyébként Gandhi kedves tanítványának mondja magát... Nordenskjöld gyanakvóan nézett rá: — Ügy látszik, feltette magában, hogy misztikumra misztikummal felel, és ítélőképességemet kissé a mulatság kedvéért próbára teszi! Szóval, mit is ír ez a Braganza da Cunha?... Mellesleg megjegyezve, furcsa, szokatlan név Indiában, inkább portugál hangzású. Hops hadnagyról küld értesítést? Mary cigarettára gyújtott, konyakot rendelt, és csak aztán válaszolt: — Nézze csak odakint a tájat! A nyár kellős közepén 117