Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - I. fejezet: Spleenes ifjú angol hölgy

két hét alatt három emberét vesztette el. Sem ő, és a katonák egyike sem hisz a szentély létezésében, hindu mesének tartják. Gandhi késedelem nélkül Bombaybe siet. Sidney Baker ezredes nem ad hitelt szavainak, hiába hivatkozik a tisztre és a kísérő katonákra. — Utoljára figyelmeztetem! Ön az angol kormányt félre akarja vezetni! Lehetetlen, teljességgel lehetetlen, hogy éppen ön ne ismerné az utat! — Ezredes úr, amikor megpillantottam a katonákat, akiket ön küldött, hogy elkísérjenek, azonnal tudtam, hogy Brahma elzárja előlem a szentélyhez vezető utat. Higgye el, amit mondok, oly biztos, annyira megdönthetetlen... — Oly biztos — vágott szavába az ezredes —, mint amilyen biztos, hogy Bal Gangadhar Tilak, a szabadlábra helyezett forradalmár természetesen nem tér többet vissza börtönébe! Remélem, Braganza da Cunha nevű tanítványa pontosan tájékoztatta önt, és így tudja, hogy abban az esetben, ha Tilak nem tér vissza, helyette ön sínylődhet öt évig a börtönben?! Gandhi a szigorú emberre emeli tekintetét. A fekete szempárban az örökkévalóság nyugalma tükröződik. Végigsimít durva, fehér vászonból készült ágyékkötőjének ráncain, és csendesen, de emelt hangon, mintha az Igazságot nyilatkoztatná ki, mondja: — Tilak szabadságának ma telt le a két hete. Testvérem ma itt jelentkezik! Kis idő múlva a segédtiszt jelenti, hogy Tilak megérkezett, visszatért börtönébe. Baker ezredes elképedt, de zavarát ravaszsággal próbálta álcázni. — Nem akar Tilakkal beszélni? — kérdi a türelmesen várakozó Gandhitól, és mohón lesi az igenlő választ. — Nem találtam meg a szentélyhez vezető utat, tehát Tilakkal nincs mit beszélnem — válaszolta Gandhi meggondolás nélkül. — Ha ezredes úr megengedi, tanítványom kíséretében újból útnak indulok. Elmegyek Mathurába, onnan az őserdőbe. Könnyen lehet, hogy talán napok kérdése, és célnál vagyok, de megeshetik, hogy csak hónapok 105