Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
A szlovák nemzet szuverenitásának elismerésétől Beneš mindig idegenkedett, nemcsak az állami jogfolytonosságnak, hanem a csehszlovák nemzeti jogfolytonosságnak is híve volt, szlovák nemzetet nem ismert el, a szlovák nyelvet a cseh nyelv változatának, nyelvjárásnak tekintette. Ezt a nézetét sohasem adta föl. A kezdeti tárgyalások idején - 1943 decemberében is már hangsúlyozta: „Sohasem fognak engem rávenni, hogy elismerjem egy szlovák nemzet létezését. Ez nekem tudományos meggyőződésem, amit nem vagyok hajlandó megváltoztatni. Önök, mint kommunisták, védhetik a saját álláspontjukat, nincs ellene semmi kifogásom, azonban én magamban rendületlenül vallom azt a nézetet, hogy a szlovákok csehek, és hogy a szlovák nyelv csak egy cseh nyelvjárás, ugyanúgy, mint a hanáknyelv, vagy más nyelvjárás." 10 4 Annál természetesebb, hogy mindvégig idegenkedett azon vívmányok elismerésétől, amiket a szlovák nemzeti felkelés Szlovákia számára kivívott, a külön szlovák törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalomtól. A fejlődés azonban 1945-ben mindezek tudomásulvételére kényszerítette. "TTmoszkvai kormányprogram, melyet Kassán hirdettek ki 1945. április 5-én, kassai kormányprogram néven került be a történelembe, jogi forrása lett a későbbi elnöki határozatoknak és törvényeknek, a közvélemény legalábbis így hitte, pedig a valóságban a kisebbségi jogfosztás egész rendszere szövegezésben és elvi elkötelezettségben már 1944 nyarán abban a formában létezett, ahogy a magyar közvélemény 1945 nyarán megismerte. JEGYZETEK 1. „Az 1939. október 17-én Párizsban megalakult Csehszlovák Nemzeti Bizottmánynak ideiglenes csehszlovák kormánnyá való alakulásáig hosszú volt az út, ezt tükrözte a nyugati nagyhatalmak kedvezőtlen nemzetközi állásfoglalása a Csehszlovák Köztársaság újraalakításának a kérdésében." — Dokumenty z historie československej politiky 1939-1943 - A csehszlovák politika történetének okiratai 1939-1943. Otáhalová-Červinková, Praha, 1966. 10. L 88
