Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Illyés Gyula: Bevezető, nem is egy könyvhöz
A hallgatósághoz akart szólni; összevont homlokkal, merev arccal kereste a szavakat. Aztán gondolatait mintegy tettbe tömörítve, keményen kezet szorított velem, majd átölelt épp oly kemény szorítással. Színpadszerű volt, de színpadszerűség is lehet megható: a még oly romantikusan történelmi darabokban is. Föloldottan, vidáman folyt le a fogadásnak már pohárkoccintó része. Vajon nem tudtuk - vendég s vendéglátók egyaránt mi minden történt épp nem sokkal azelőtt olyan, ami ezt az összebarátkozást tán száz évnél is tovább reménytelenné tette? Akik tudták is a ki- és eltelepítés inkvizíciós körülményeit, nyilván polgári politikusok rövidlátásának, remélhetőleg utolsó jogfosztó tettének minősítették. Mindenki elvtársnak szólított. A falakon hatalmas arcmások : Marx, Engels és újabb előharcosai a nemzetközi szocializmusnak, mely íme, győzedelmeskedett. A kitüntető meghívás országjárást kínált, a vendéglátás magas szintjén ezt is kalauzolással, tolmáccsal. A vegyes nyelvű, vagy a még mindig magyar többségű területeken ezeket nem vettük igénybe. Feleségemmel kettesben jártuk a városokat és városkákat, melyeket ismerhettünk láthatatlanban is; irodalmunk, történetírásunk lapjairól. A kuruc idők - a szlovák-magyar népfölkelések - egyik legendás kisvárosában sétáltunk, még elég néptelen, kora délelőtti órában. Az egyik boltíves kapuból hangosan, de mégis kedvesen szitkozódó hárászkendős nagymama rángatott ki az utcára egy dacoskodó kisfiút, nyilván az unokáját. Nem válogatta meg a szavait, de ezek népi érdekességükkel is csak a nagyanyai kedvesség, mondhatni becézés finomságát hirdették. „Égetett volna meg, büdös, a tűzláng!" „Kössem itt tüstént hátra a sarkadat!?" - ilyeneket mondott. Azt a képtelen fenyegetést, hogy hátrakötik a sarkunkat, én is hallottam valaha, de azóta sem. Kíváncsian fordítottam fejemet hátra, mintegy a múltba: mit hallhatok még gyermekkoromból? A nagymama azonnyomban átváltotta a szót - szlovákra, 7