Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
kormánya határozott ígéretet tett a magyarok kitelepítésének a támogatására, holott csak elvi ígéret hangzott el, a magyarok említése nélkül. A magyar kisebbség kitoloncolásának tervét a brit kormány sohasem tette magáévá, bár ennek elérésére Beneš mindent megtett: „Ez a megoldás a magyarjainkra különösképpen érvényes, és ebben az értelemben fejtettem ki minden erőfeszítésemet, hogy megnyerjük valamennyi szövetségesünket, ezzel biztosíthassuk a végleges békét és a háború után a csehszlovák-magyar együttműködést." 5 3 Beneš ez utóbbi megjegyzése később alapvető tétele lett a csehszlovák-magyar diplomáciai küzdelemnek nemcsak a kétoldalú tanácskozásokon, hanem a békekonferencián is; ekkor már a tétel lényege az volt, hogy a magyarok csak úgy bizonyíthatják be demokratizmusukat, ha az új demokratikus magyar állam átveszi a szlovákiai magyar kisebbséget. Ez lett volna az örökös csehszlovák-magyar béke biztosítéka. A kisebbségek kollektív bűnösségét a csehszlovák álláspontot támogató szövetséges sajtó 1943-ban már nyíltan propagálta, de a magyarok ellen tervezett akciót mindvégig bizalmasan kezelték. Ez a taktika olykor a magyar demokraták félrevezetését is szolgálta. Pl. Beneš 1943 májusában az USA-ban találkozott Vámbéry Rusztem professzorral. A beszélgetésről Smutný följegyzéseket készített: „A határok kérdésében Beneš kifejtette, hogy az ellenség leverése után először vissza kell állítani a régi határokat. Másrészt azonban Magyarország demokratikus átalakulása után a helyzet megváltozik, és az új Magyarország ebben a kérdésben is megértésre fog találni a Csehszlovák Köztársaságnál." 5 4 Beneš olyan időpontban vezette félre Vámbéry Rusztemet, amikor már egy éve mindent megtett a magyar kisebbség kitoloncolásának eléréséért. Nem közölte Vámbéry Rusztemmel azokat az elképzeléseit, amiknek megvalósításával végérvényesen meg akarta oldani a magyar kérdést, még körvonalaiban sem vázolta a magyar etnikum ellen tervezett transzfermegoldást. Ez érthető, nyilván nem tarthatta hasznosnak az amerikai magyar közvélemény idő előtti riasztását. A dolog érdekessége, hogy Vámbéry hitt 68
