Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
kel volt kénytelen megrendszabályozni (Most, Duchcov). Hitler hatalomátvétele után csak a nacionalista szervező erő hiányzott, hogy a reménytelen helyzetben jobboldali földcsuszamlás induljon meg, ez a Konrád Henlein föllépésével be is következett, új pártja (Sudetendeutsche Partei) 1935-ben megkapta a német szavazatok 60%-át. A nagyszámú német kisebbség jelenléte a gondolkodó cseheket kezdettől fogva aggodalommal töltötte el, már a húszas évek elején akadtak olyanok, akik a kemény elnyomás és a gazdasági tönkretétel hívei voltak. A német kisebbségnek radikális felszámolása már 1922-ben is kísértett, de nem mint az aktuális kollektív bűnök megtorlásának az eszköze, hanem mint az 1620-i fehérhegyi csata jóvátétele: „Elégtételt kell vennünk a fehérhegyi csata után elkövetett gonosztettekért. Minden idegent el kell kergetnünk a földekről és megbosszulnunk." 3 7 A cél megvalósítására 23 évet kellett várni, a dolgok értelme azonban lényegében keveset változott. Klement Gottwald a háború utolsó napjaiban ugyanezt vallja: „Készítsétek elő Fehérhegy végleges jóvátételét, a cseh föld visszaadását a cseh népnek. Az idegen német nemességnek, a Fehérhegy utáni rablóknak az utódait most teljesen és végérvényesen eltávolítjuk." 3 8 Amikor a második világháború fegyverei elhallgattak, 1945. június 23-án kiegészíti a fehérhegyi csata megtorlását a középkori német kolonizáció következményeinek megszüntetésével: „Most végérvényesen kiküszöböljük és jóvátesszük Fehérhegyet... És nemcsak azt, még mélyebbre nyúlunk vissza nemzetünk történetébe, és a németek vagyonának elkobzásával helyre hozzuk a Přemysl-házi cseh királyaink tévedéseit, akik német telepeseket hoztak be hozzánk, de akiket most végérvényesen, egyszer és mindenkorra el akarunk távolítani." 3 9 Nehéz Gottwald szavait az osztályharc és az internacionalizmus marxi elméletével összeegyeztetni, nem is kísérelte meg senki a legutóbbi évekig. A cseh Karel Pomajzl némileg elfogadhatóbb indoklást fejt ki 1972-ben: „Az adott helyzet után, amelyben a szudétanémetek a végsőkig kitartottak a német fasizmus oldalán, amikor Európa sorsáról közösen ha62
