Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A fasizmus sodrában
évek végéig a történetírásból; talán mert teljes megismerését nem lehetett összeegyeztetni az eltúlzott önbírálatok irányzatával, különös párhuzamossággal a szlovák történetírásnak ezen a téren mutatkozó szűkszavúságával. A tények erkölcsi értékét a feledésből történeti hűséggel emeli ki Kovács Endre: „Mintegy százezerre tehető azoknak a száma, akik Magyarországra érkeztek... Az ittmaradottak iránt mind a hatóságok, mind a lakosság meleg rokonszenvvel viseltetett. Az ország területén fölállított táborokban humánus felügyelet mellett a menekült lengyelek saját nemzeti kultúrájuknak megfelelő életmódot folytattak, voltak iskoláik, egyesületeik, lapjaik..." 4 3 Ami a külföldi értékeléseket illeti, talán azt kell megjegyezni, hogy ennek a kérdésnek Lengyelországban már régen irodalmának kellett volna lennie, de a komoly érdeklődők sorát csak J. R. Nowak nyitotta meg. (Lehet, hogy ünneprontó vagyok, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy az 1946. évi párizsi békekonferencián a győztes Lengyelország támogatta Csehszlovákiának azt a követelését, hogy 200 000 magyart ki kell toloncolni az országból, mert 1938-ban elárulták Csehszlovákiát.) A „fasiszta magyar nemzet" téveszméjével, vagy ha úgy tetszik, hamis vádjával, ma már nyíltan szembenéz a magyar történetírás: „Egészében tehát megállapíthatjuk, hogy a francia menekült hadifoglyokra vonatkozó hivatalos intézkedések, a velük való bánásmód igen humánus volt... Az erős fasiszta befolyás ellenére, a többi Németországgal szövetséges, vagy legyőzött országtól eltérően, Magyarországon nem következik be a politikai élet teljes gleichschaltolása. Ha korlátok közé szorítva is, de működtek ellenzéki pártok, köztük a Szociáldemokrata Párt is, ha cenzúra által megszabottan is, de több színű volt a magyar sajtó hangja." 4 4 1939 szeptemberében Magyarországon még kormánykörökben is hitték, hogy az új világháborút sikerül semlegességgel megúszni: „Egy nappal később a magyar kormány éles formában elutasította Szlovákia vazallus kormányának a német kormányéhoz hasonló követelését, azzal fenyegetőzve, hogy a 40