Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A fasizmus sodrában
Persze a lényeget a szerző egész müvéből kihagyja, azt, hogy Szlovákiát a nemzetközi diplomácia 1944-ben már régen besorolta a jövendőbeli győztesek közé - a szlovák nemzeti felkelés nélkül is -, a hatéves fasiszta múlt minden kilengése ellenére, Magyarországot viszont egyezményileg már 1942-ben visszahelyezték a trianoni keretekbe. A tényleges magyar passzivitás és fásultság nem a jobbágyi alázat gyávasága volt, hanem a politikailag vesztett ügy tudata, mely nem a saját kezdeményezésének lehetőségeiben, hanem csak a győztesek esetleges kegyeiben bízott. Komoly kezdeményezésre pedig azért sem kerülhetett sor, mert ehhez nem volt forradalmi-nemzeti ideológia, területi érdekek védelme, de főleg azért, mert ilyen fordulatot a szövetségesek nem is kívántak, mert megzavarta volna az ország szomszédaival már megkötött egyezményeket. (A későbbiekben ennek bizonyítására még részletesen visszatérünk.) A fasizmus torzított elemzésében azonban M. Vietor nem áll meg félúton, fölállítja a pusztán politikai és a népi fasizmus párhuzamos elméletét, olyan formán, hogy Szlovákiában csak a kisszámú irányító garnitúra volt fasiszta, Magyarországon (és természetesen Dél-Szlovákiában is) viszont maga a társadalom: „Miközben Magyarországon tekintettel a hagyományos tekintélyuralmi következményekre, elsősorban a társadalom fasizálódása következett be nagy méretekben, addig Szlovákiában - tekintettel a konzervatív társadalmi hagyományokra, a régebbi demokratikus irányzatra, és az erős kommunista pártra - a hangsúly a politikai totalitáson volt." 3 3 Dél-szlovákiai magyar szempontból az a megjegyzésünk, hogy ez a társadalom 1938-ig a csehszlovák demokrácia légkörében él, és a Csehszlovákiai Kommunista Párt kétszer annyi szavazatot kapott a magyar nyelvterületen a nemzetgyűlési választások alkalmával, mint szlovák vidékeken. 3 4 Téves megállapításokból nem lehet a történelmi valósággal megegyező következtetést levonni, ezt láthatjuk M. Vietor tudománytalan okoskodásából is: „Magyarországon, ahol a társadalom hungarista értelemben nagymértékben integrálva volt, az autokrata kormány nem volt képes kivédeni a szélsősé37