Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A fasizmus sodrában
végre, de a fasiszta tényezők akciójuknak meg akarták adni a törvényesség látszatát. Meghozták a 68/1942. sz. alkotmánytörvényt, amely törvényesítette a zsidó származású egyéneknek haláltáborokba való deportálását." 2 6 A zsidók deportálását kimondó szlovák alkotmánytörvény megszavazása alkalmából Ivan Kamenec magyar vonatkozású epizódot jegyez meg: „A szlovák nemzetgyűlésben akklamációval, kézfölemeléssel szavaztak. Egyetlen képviselő, akinél könnyen meg lehet állapítani, hogy a nemzetgyűlés jelenlévő tagjai között nem emelte föl a kezét, a magyar nemzetiségi párt képviselője volt, Esterházy János, amiért azonnal meg is támadta a Grenzbote és a Gardista is." 2 7 Kamenec a jegyzetekben utal arra, hogy Esterházy a megelőző években antiszemita jellegű kijelentéseket is tett a nemzetgyűlésben: „jóváhagyta a zsidók elszigetelését és diszkriminálását". 2 8 (Ez utóbbi jegyzet aligha szépítheti a háború utáni fejleményeket, hogy ti, a szlovák fasiszta nemzetgyűlésnek egy tagját ítélték halálra, a magyar Esterházyt, aki egyedül szavazott „nem"-mel a deportálási törvény tárgyalásakor.) 2 9 A tagadó szavazat a szlovákiai magyar közvélemény idegenkedését akarta kifejezésre juttatni a teljes elbarbárosodással szemben. A magyar népcsoport ugyanis ekkor már ellenzéki hangulatú volt, amit nemcsak Fábry Zoltán drámai hangú memoranduma hangoztat, 3 0 hanem más - újabban napvilágra került - bizonyítékok is, amik közül ki kell emelni Szlovákia illegális Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1944 júliusában K. Šmidke útján Moszkvába küldött helyzetjelentését, mely meggyőzően cáfolja a háború utáni - és ma is élő elméleteket a fasiszta magyar nemzetről: „Azt lehet mondani, hogy a magyarok, eltérően a németektől, rendesen viselkedtek Szlovákiában, többségükben demokraták, és sok a baloldali tájékozódású... általában azt lehet mondani, hogy a németek kivételével minden nemzeti kisebbség rezsimellenes." 3 1 Ennek a levélnek a szövegét Szlovákia történészei már negyedszázada ismerték, mégis csak 1969-ben került nyilvánosságra. A levél sorsa azért lett a kiselejtezés, mert nem volt 35
