Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A népbíráskodás
Csehszlovákia ellen, a május előtti cselekményekért a szudétanémetek ellen sem emeltek vádat. Tudva azt, hogy a magyar kisebbség mindössze 5%-át alkotta Csehszlovákia népességének, a messzi kívülállók előtt is kérdésessé válik, hogy lehetett-e lényeges állambomlasztó esélye egy kis létszámú kisebbségnek. Az állambomlasztásért való felelősség kérdésében a vádak a célszerűségi szempontok szerint igazodtak. Érdemes idézni pl. a Tiso elleni vádbeszédből: „Hlinka Szlovák Néppártjának vezetői nyíltan kijelentették, hogy az autonómiát nem tekintik végső célnak; dr. Tiso már régebben hangoztatta, hogy a Néppárt a nemzet számára állami szuverenitást akar... A német terv tehát Hlinka Szlovák Néppártjának autonomista programjára támaszkodott, főleg ezen párt szeparatista-radikális szárnyára. Csehszlovákia ellenállhatott volna Németországnak, kitűnő hadserege volt, ezt bizonyítja az 1938. évi májusi mozgósítás is, amikor a németek nem merték az országot megtámadni... Csehszlovákia szétzúzásának oka nem a védelemre való képtelenség volt, hanem a belpolitikai bomlás, amit a németekkel való együttműködéssel Hlinka Szlovák Néppártja okozott." 1 6 Ezzel szemben a védelem az állambomlasztás elméletének azt a változatát tárta a bíróság elé, ami a békekonferencián szerepelt, hogy az összeomlást a szudétanémetek és a magyar kisebbség szeparatista együttműködése okozta, a szlovákok közreműködése nélkül. A bíróság a vád álláspontját tette magáévá. (Ezt azonban 1946 őszén a párizsi magyar delegáció még nem tudhatta.) A Tiso-per folyamán a cseh lakosság kiűzésének a kérdése is szóba került. A Nemzeti Bíróság a felelősséget teljes egészében a távol levő volt külügyminiszterre, dr. Ferdinand Ďurčanskýra hárította. 1 7 Ezt a megjegyzést az erkölcsi mérce öszszehasonlítása kedvéért kell közbevetni, mert míg a dél-szlovákiai ötezer elűzött szlovák megtorlása általános etnikai üldözéssel járt, addig a hússzor annyi kiűzött cseh tisztviselő minden viszontagságát az emigrációba távozott, volt külügyminiszter számlájára írták. 286
