Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere éve - 1947
A végső és teljes megegyezést a lakosságcsere végrehajtása tárgyában csak május végén írták alá Trencsénteplicen Clementis és Gyöngyösi, mint a Čas közölte május 29-én. Ennek a közleménynek érdekessége, hogy félrevezeti az olvasót, vérmes reményeket igyekszik kelteni, mintha további 200 000 magyar kitelepítésének a kérdése is megoldódott volna: „Abban is megegyeztek, hogy tárgyalni fognak további 200 000 magyar ügyéről, miután a békeszerződést mindkét ország nemzetgyűlése ratifikálta." Azt nem közli a lap, hogy a békeszerződés a magyar kormányt csak tárgyalásra kötelezte, de nem további 200 000 magyar átvételére. Csehszlovák szemmel azt igyekezett a sajtó érzékeltetni, hogy a magyar politikában végleges törés következett be, nem lesz többé akadálya sem a lakosságcserének, sem a további transzfertárgyalásoknak. A magyar fejlemények döntő fordulatát emeli ki a Československý Východ: „Gyöngyösi külügyminiszternek is meg kellett a vitorlát fordítani. Csak így váltak lehetővé a pozsonyi csehszlovák-magyar tárgyalások. A tárgyalásnak így is akadozó jellege volt, az a veszély fenyegetett, hogy újból összeomlik. A legnagyobb akadályokat mégis sikerült elhárítani. Ehhez leginkább a szociáldemokraták sikeres tevékenysége járult hozzá, akik tartós békére törekszenek Közép-Erópában." 1 1 A második világháború utáni nacionalista irányzat irredentizmusnak minősítette, ha egy ország érdeklődést mutatott azonos nemzetiségű, de a szomszéd államok területén élő nemzeti kisebbség irányában. Ezt az alapelvet a legyőzött Magyarország is később magáévá tette, ma is érvényben van, miután széles körű történelmi és politikai irodalom szilárdította meg. Lényegében a szomszédok nacionalizmusának elfogadásáról van szó, de nem alkalmazásukban, hanem eredeti célkitűzésükben : a magyar kisebbségek asszimilálásában való passzív közreműködésről. Az elmarasztaló meghatározást, az irredentizmusnak a vádját mai értelemben használta már harminc évvel ezelőtt a Nové Prúdy: „Gyöngyösi törekvése a magyar irredenta felújítása" cím alatt ismerteti a magyar külügyminiszternek 258
