Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere éve - 1947
A LAKOSSÁGCSERE ÉVE - 1947 A deportálás befejezése új helyzetet teremtett; senkinek sem volt kétsége afelől, hogy a váratlanul bekövetkezett kíméletért másutt kell majd fizetni. Ugyanakkor azonban felszínre törtek a nacionalista elszántság kifáradásának jelei és a nemzetközi ellenvélemény morális akadályai. Különösen kiábrándítólag hatott a győztes szláv Jugoszlávia pozitív közeledése Magyarország felé, pedig Jugoszlávia háborús áldozata messze felülmúlta Szlovákia veszteségeit: Dél-Szlovákiának békés megszállása és az itt életbe léptetett nemzetiségi politika össze sem hasonlítható a Bácskában alkalmazott katonai és politikai módszerekkel. Már 1947 januárjában fölbukkantak a bíráló hangok a sajtóban Jugoszláviával szemben: „...azért bíráltuk Jugoszláviát, mert nem hangolta össze velünk a Magyarországgal szemben követendő politikát, annak ellenére, hogy Magyarország támadó hangja a demokratikus Csehszlovák Köztársaság ellen máig sem szűnt meg. Arra is rámutattunk, hogy a magyar-jugoszláv szeretkezéseknek Nyugaton is visszhangja van, amit ellenünk használnak fel olyan értelemben, hogy lám hiába vagyunk Masaryk nemzete, brutálisabban járunk el a magyar kisebbséggel szemben, mint Tito Jugoszláviája, melyről nem nagyon tételezhető fel, hogy polgárait különösképpen elkényezteti. A Budapesten megjelenő orosz nyelvű Novaja Vengrija közölte Gyöngyösi János külügyminiszter nyilatkozatát a lakosságcserére és a folyami hajózásra vonatkozó magyar-jugoszláv egyezménnyel kapcsolatban... Az egyezmény kerete lehetővé teszi 40 000 ember önkéntes és senki által ki nem kényszerített kicserélését... Lehet, hogy a magyaroknak az a reménye, hogy Jugoszláviának ez a lépése példa lehet más szláv államok számára is, mint pl. Csehszlovákia - nem egészen alaptalan" - írta a cseh néppárti Obzory} A magyar kisebbség elleni rendszabályok támogatására nem 252
