Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

Bevezetés

BEVEZETÉS Nem szokás monográfiákat írni néptöredékek történetének kiemelt időszakáról, mert az általános emberi fejlődést nagyobb közösségek útja határozza meg. De van kivételes helyzet is, amikor a szinte napokkal mérhető és szűk területre szorítkozó történelmi dráma évtizedek feszültségéből teremt robbanásszerű döntéseket, és dob fel olyan politikai problémákat, amelyek messze meghaladják a tárgyalt tér és idő kereteit. A második világháború befejezése pillanatában a szlovákiai magyar kisebbséget is az tette jelentőségének megsokszorozásával nemzetközi kérdéssé, hogy létének puszta jogosultságát is kétségbe vonták; kihasználva egy olyan történelmi pillanatot, amikor a nemzetközi jog a nemzeti kisebbségeket - a rend kedvéért - elsorvasztásra és kihalásra ítélte. így lett a középeurópai térség harmadrangú tényezőjéből 1945 tavaszára vádlott és főszereplő egy személyben - párhuzamosan a csehszlovákiai német kisebbséggel amikor általános kitoloncolás lett volna a sorsa, ha az eredeti terv nem szenved hajótörést. A magyar etnikum likvidálására irányuló harc évekig tartott, maga után hagyva a romokat, a négyéves jogfosztottság emlékeit. A válságos négy év viszontagságait később sokféleképpen magyarázták, de az alapkérdés, a nemzetiség-etnikum kiradírozásának kísérlete a történelmi művekben csak mellékszempontként szerepel. A szlovákiai magyar kisebbség háború utáni történetét a történészek csak felületesen érintik, de akkor sem az osztályszempontok elemzésével; ezért az ilyen töredékekből összerakható többnyire szubjektív-nacionalista magyarázatok hiányosak és torzítottak. Három évtized után nyilván elérkezett az ideje annak, hogy a legkirívóbb tévedéseket helyreigazítsuk, az eltúlzott vádakat megcáfoljuk, illetőleg helyesbítsük. Ma is van hozzáférhetetlen levéltári anyag, de az egykorú 21